BEMUTATKOZÁS

Egy élet az emberekért, a mozgás szolgálatában

Turcsek Zoltán több mint két évtizede él és dolgozik az egészséges életmód, a tudatos mozgás és a hiteles emberi kapcsolódás szolgálatában. A sport iránti elkötelezettsége nemcsak szakmai választás volt – vele született küldetés. 1980-ban született Békéscsabán, egy sportolócsalád gyermekeként: édesapja labdarúgóként és edzőként, édesanyja válogatott atlétaként és trénerként mutatta meg neki, mit jelent az értékeken alapuló, kitartó munka.

Már fiatalon országos szintű eredményeket ért el atlétikában, rúdugrásban, majd NB II-es labdarúgóként és csapatkapitányként is letette a névjegyét. Számára a sport nem csupán mozgás – életforma, amely gondolkodást, jellemet, közösséget és példamutatást formál.

Felsőfokú tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Karán kezdte testnevelő tanárként és rekreáció szervezőként, majd a Semmelweis Egyetem és az International Wellness Institute közös személyi edző képzésén, illetve a Pécsi Tudományegyetem Természettudomány Karának testnevelő tanári egyetemi képzésén tette teljessé tudását. Édesapja nyomdokain haladva labdarúgó edzői képesítést is szerzett. Olaszországban a Technogym nemzetközi programját is elvégezte, ahol a modern wellness- és edzésrendszerek oktatójaként fejlődött. A legjobbaktól tanult, akik a legjobbat hozták ki belőle is.

Több mint 20 év alatt dolgozott Budapesten, Szegeden, Békéscsabán és Sopronban: edzőtermeket vezetett, tanított iskolákban, irányított sportegyesületeket, edzőket képzett, irányított kispályás és nagypályás felnőtt és ifjúsági labdarúgócsapatokat, és a TV2 "Két Testőr" életmódműsorának szakmai koordinátoraként is közreműködött. Emellett vezető edzőként és tanárként generációk százainak, személyi edzőként emberek ezreinek adott iránymutatást – legyen szó iskolai testnevelésről, fitnessről vagy labdarúgásról.

A RISE Sportegyesület és a RISE Mentorprogram megalkotásával nemcsak egy márkát hozott létre, hanem egy teljesen új szakmai gondolkodásmódot: rendszert, amely ötvözi a mozgást, a táplálkozást, a mentális erőt és a közösség megtartó erejét. Küldetése, hogy a RISE Edzők új generációja hitelesen, szakmailag megalapozottan és emberi mélységgel tudjon segíteni azoknak, akik változtatni akarnak.

Turcsek Zoltán ma is aktívan dolgozik Sopronban a SPEEDFIT Fitness teremben, személyi edzőként, miközben tovább fejleszti az általa életre hívott RISE Rendszert és mentorálja az új edzőket, akik a saját példájából meríthetnek ihletet.

"Az embereket nem legyőzni, hanem felemelni kell – a sport eszköz, a szemlélet kulcs, az ember a cél." – Turcsek Zoltán

Mottóm

"Minden sikerhez egy elhatározás kell, de nem kell élsportolónak lenned ahhoz, hogy a sportban sikereket érj el! Mindenkinek megvannak a teljesítőképességének a határai, de csak rajtad múlik, hogy mennyit használsz ki belőle, azonban a legjobb dolog, hogy bármikor elkezdheted ennek megismerését!"

Munkatapasztalat

2025- RISE MENTORPROGRAM (Program vezető)

2024-2025 SOPRONI FAC 1900 SE (U19 Utánpótlás és felnőtt labdarúgó vezető edző)

2024-2025 FC SOPRON (NB III. felnőtt csapat technikai vezető)

2019-től SPEEDFIT SOPRON (Személyi edző)

2019-től "A hűség városa" Rekreációs Ifjúsági és Sportegyesület (elnök)

2019-2023 Soproni Szakképzési Centrum Vas- és Villamosipari Szakképző Iskolája és Gimnáziuma (Testnevelő tanár, Szakmai tárgyakat oktató tanár)

2017-2019 BRISE Fitness Club (Ügyvezető, Szakmai vezető, Személyi edző)

2017-2018 Kétegyházai Mezőgazdasági Szakgimnázium Szakközépiskola és Kollégium (Testnevelő tanár)

2017 Vésztői Sportegyesület Békés Megyei I. osztályú felnőtt labdarúgócsapat (Vezető edző)

2017 Békéscsabai Labdarúgó Akadémia (U8-as labdarúgó edző)

2016-2017 Mezőmegyer Sportjáért Egyesület Békés Megyei III. osztályú felnőtt labdarúgócsapat (Vezető edző)

2013-2017 Békéscsabai Rekreációs Ifjúsági és Sportegyesület (Személyi edző)

2013-2019 Békéscsabai Rekreációs Ifjúsági és Sportegyesület (Elnök)

2013-2019 Békéscsabai Szakképzési Centrum Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakgimnáziuma (Testnevelő tanár)

2012-2016 Békéscsabai Rekreációs Ifjúsági és Sportegyesület Nagypályás Szakosztály (Vezető edző, Manager)

2011-2016 Békéscsabai Rekreációs Ifjúsági és Sportegyesület Kispályás Szakosztály (Vezető edző, Manager)

2010-2013 Baross Fitness Center /Békéscsaba/ (Ügyvezető, Szakmai vezető, Személyi edző)

2009-2013 School Of Business Center Felnőttképzés (Személyi edző és fitness-wellness asszisztens elméleti-, és gyakorlati tanár és vizsgáztató tanár)

2009-2010 Bodyform Fitness Club /Békéscsaba/ (Ügyvezető, Szakmai vezető, Személyi edző)

2009-2010 Békéscsabai Réthy Pál Kórház Létvágy Munkacsoport Mozgás- és Egészségprogram (Szakmai vezető)

2007-2008 Colosseum Fitness & Squash Club (Ügyvezető, Szakmai vezető, Személyi edző)

2006 -2007 Wellness System Trainer Course /Olaszország/ (Wellness System Edző és kiképző tanár)

2006-2007 TV2 Két testőr életmódműsor /Budapest/ (Szakmai koordinátor, Személyi edző)

2006-2007 Lite Wellness Club/Budapest/ (Ügyvezető, Szakmai vezető, Személyi edző)

2002-2006 Elit Fit Konditerem/Békéscsaba/ (Üzletvezető, Személyi edző)

1980-1997

1. Családi örökség: sport a vérünkben

1980-ban születtem Békéscsabán, egy olyan időszakban és közegben, ahol a sport meghatározó szerepet játszott a város és fiatalok életében. Ebben az időszakban, amikor még nem volt internet és okostelefon, a grundokon, a foci- és atlétikai pályákon eltöltött idő alatt szívtam magamba azokat az impulzusokat, amelyek egész életemre meghatározóak lettek.

Édesanyám – aki válogatott atléta, majd atlétaedző – valamint édesapám – aki NB-s labdarúgó, majd labdarúgó edző – hatására már egészen kicsi koromtól kezdve a mozgás és a sport szerelmese lettem. Szüleim azt szerették volna, hogy belőlem is sportoló váljon, ezért a Békéscsaba 2. Számú Általános Iskola (ma Kazinczy Ferenc Általános Iskola) sportosztályába jártam, ahol nyolc éven át számtalan megyei, országos versenyen és diákolimpián képviseltem atlétikában az iskolát és a várost a legmagasabb szinten. Olyan kiváló tanárok és edzők mellett fejlődhettem, mint Forczek Győző, Forczek Győzőné Vera, Erdős Péter és Balázs Imre. Nekik köszönhetem, hogy fiatalon megtanultam a célkitűzés, a fegyelem, a rendszeresség, a türelem és önfegyelem fogalmát, valamint azt, hogyan kezeljem az eredményeket, a sikerélményeket és a kudarcokat. A sportban szerzett tapasztalatokat folyamatosan átültettem a saját életembe, így azok lassan a mindennapjaim szerves részévé váltak.

A 80-as évek Békéscsabáját áthatotta a sport szeretete, különösen a helyi labdarúgás, kézilabdázás,  a torna, a vívás és az atlétika volt nagy hatással ránk, gyerekekre. A város élte a maga nyugodt, mégis pezsgő életét: gyerekzsivaj a grundokon, meccsnézés a pálya széléről, és az iskolákban természetes volt a mindennapos testmozgás. A valódi példaképeinket akkor még személyesen ismertük – edzők, szülők, idősebb sportolók –, akik a mindennapi jelenlétükkel mutatták meg nekünk, mit jelent elkötelezettnek lenni.

Hősök a képernyőről – akik hatottak rám tizenévesen 

A '90-es évek elején, 10–13 éves korom körül elért hozzánk a világ. A tévéképernyőn keresztül olyan ikonok jelentek meg, mint Hulk Hogan, Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger,  Bruce Lee és Chuck Norris. A testépítés, a harcművészetek, a pankráció és a Rocky-filmek hősei erőt, kitartást és hitet közvetítettek, és újfajta példaképekké váltak. Ezek a hősök már nemcsak a mozgás, hanem az attitűd szintjén is hatottak rám: megtanítottak arra, hogy ha hiszel magadban, bármit elérhetsz. Így a szüleimtől és tanáraimtól kapott alapok, a békéscsabai sportközeg és a világ felől érkező új impulzusok együtt formálták azt a sportos és céltudatos személyiséget, aki ma is vagyok.

Különösen mély nyomot hagytak bennem a Rocky-filmek edzésmontázsai – azok a jelenetek, ahol Rocky a legnagyobb fizikai és lelki mélységekből küzdi fel magát a csúcsra. Atlétaként ezek az összeállítások számomra nemcsak látványos képsorok voltak, hanem valódi motivációs anyagok: újra és újra megnéztem őket, amikor fáradt voltam, amikor edzésre kellett menni esőben vagy fagyban, vagy amikor egy verseny előtt lelki megerősítésre volt szükségem. Ezek a filmek megtanították, hogy a sikerért keményen kell dolgozni, hogy a fájdalom része az útnak, és hogy soha nem szabad feladni – még akkor sem, ha az ember a padlón van.

Rocky Balboa All Training Scenes HD

Szinte szertartásszerűen néztem újra és újra a Rocky-edzésmontázsokat, és minden alkalommal fellelkesülve, motiváltan álltam neki a következő edzésemnek. Akkor még nem tudtam, de ezek az élmények mélyen beépültek a személyiségembe, és hosszú távon is meghatározták a hozzáállásomat a sporthoz – és úgy általában az élethez is. Később, amikor edző lettem, sokszor eszembe jutott, hogy velem is így kezdődött: láttam valakit, aki kitartott, küzdött, és győzött – és én is ezt akartam.

Hulk Hogan - amerikai pankrátor

A kutatások szerint nem voltam ezzel egyedül: a fiatalok nagy része épp az ilyen sportos filmek és példaképek hatására kezdett el aktívan sportolni. Ma már pontosan értem, miért. Ezek a hősök akkor nem csupán szereplők voltak a képernyőn, hanem irányt mutattak.

A kiváló eredményeimnek köszönhetően még fiatal koromban a Békéscsabai Előre Atlétikai Klub igazolt versenyzője lettem, ahol tovább folytattam a korosztályos versenyeken a jobbnál jobb eredmények elérését, edzőmnek Csicsely Mihálynak köszönhetően. Mivel egyaránt eredményes voltam a futásokban, az ugrásokban és a dobásokban, a többpróbázás lett a fő a versenyszámom, ahol egész a tízpróbázásig jutottam. Ebben a két napos versenyszámban az atlétika minden futó, ugró és dobószáma megtalálható, és az ellenfelek mellett a versenyzőnek folyamatosan önmagával is meg kell küzdenie. A számomra legkedvesebb versenyszám mindig a rúdugrás volt, mely oly annyira összetett, olyan sok figyelmet igényel, hogy első kipróbálás után rabul ejtett. Remek edzőmnek Pluhár János köszönhetően gyorsan az országos élvonalban találtam magamat és számtalan versenyen állhattam a dobogó legmagasabb fokára. Kitartó munkámnak és tehetségemnek köszönhetően többször beválasztottak a megyei atléta válogatottak közé, melyben számos országos versenyen képviselhettem szülő városomat.

Turcsek Zoltán média archívum -
atlétika 1993-1997

Az atlétikát egy sajnálatos baleset következtében kellett abbahagynom. Egy rúdugró gyakorlóedzés során olyan súlyos sérülést szenvedtem, hogy több mint egy évre teljesen fel kellett hagynom mindenféle sporttevékenységgel. Ez az időszak különösen nehéz volt számomra, hiszen addig az életem szinte minden napját a mozgás határozta meg. Ekkor már a békéscsabai Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola közlekedés szakára jártam, ahol szerencsére olyan kiváló testnevelő tanárom volt, mint Kovács Gábor, aki az új környezet ellenére is segített megőrizni a sport iránti elköteleződésemet. Bár végig voltak kisebb-nagyobb sérüléseim gyermekkoromtól kezdve, ez a baleset fordulópontot jelentett: megtanított arra, hogy a sportban – ahogy az életben is – nemcsak a győzelemre, hanem a veszteség és újrakezdés kezelésére is képesnek kell lennünk.

1997-2001

2. A labdarúgás vonzásában 

Az atlétikát követően édesapám hatására a labdarúgással kerültem szorosabb kapcsolatba, aki akkoriban a Békés megyei I. osztályú Jamina SE felnőtt labdarúgó csapatának volt vezetőedzője. Olyan jó kollektívát alakított ki, hogy a csapattal abban az évben kiemelkedő eredménnyel a 2. helyen végeztek a bajnokságban és kiharcolták az NB III-as tagságot. Akkoriban minden mérkőzésen, majd minden edzésen részt vettem, és az 1997/1998-as NB III-as idényt már igazolt játékosként kezdtem meg a Jamina SE ifjúsági csapatában. Itt rendkívül összetartó kollektíva alakult ki, tele lelkes és tehetséges fiatalokkal.

Az 1998/1999-es idény után megválasztottak csapatkapitánynak és 2 éven keresztül már így játszottam az 1999/2000-es szezonban az NB III-ban, és a 2000/2001-es szezonban az NB II-es bajnokságban. Itt nagyon sokat tanultam, hogy hogyan kell másokat motiválni, és egy cél érdekében összekovácsolni. A legemlékezetesebb eredményem a folyamatos dobogós helyezéseken túl, hogy volt olyan bajnokság, amelyben én szereztem csapatunk első, ötvenedik és századik gólját is. Sokat tanultam ebben az időszakban a taktikáról és a stratégiáról Szarvas András vezetőedzőmtől. Ezeket a remek élményeket végig minden további csapatomnál kamatoztatni tudtam. Az akkori társaság összetartó erejét mutatja, hogy évekkel később 2005-ben egy gálamérkőzés erejéig újra összeálltunk.

A középiskola befejezése után – a családi sportos háttér és saját elköteleződésem hatására – tudatosan a sportpályán szerettem volna folytatni utamat. Jelentkeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (ma Szegedi Tudományegyetem) testnevelő tanári és rekreációszervezői szakára, amely abban az időben kiemelt népszerűségnek örvendett: közel 25-szörös túljelentkezés volt. A fizikai alkalmassági vizsgán elért kiemelkedő eredményemnek köszönhetően az elsők között nyertem felvételt az évfolyamra.

A szegedi évek alatt sem szakadtam el a versenysporttól. A városba költözéssel párhuzamosan igazolt játékosa lettem a Csongrád megyei I. osztályban szereplő Szegedi VSE labdarúgócsapatának, ahol fél évet töltöttem. Ezt követően visszatértem korábbi klubomhoz, a békéscsabai Jamina SE NB III-as csapatához, ahol tovább folytattam aktív labdarúgó-pályafutásomat.

A főiskolai tanulmányaim során rövid időre újra kapcsolatba kerültem az atlétikával is, köszönhetően kiváló tanáraimnak – Kiss Gábornak és Béres Sándornak –, akik inspiráló szakmai munkájukkal motiváltak a versenyszerű mozgásra. Részt vettem az Országos Főiskolás Bajnokságon, ahol több versenyszámban is dobogós helyezéseket értem el, egyéniben és csapatban egyaránt.

Ezt követően azonban végleg a labdarúgás felé fordultam: az atlétikát elhagytam, és minden energiámat a futballban való fejlődésre, valamint a sporttudományi és pedagógiai tanulmányaimra fordítottam

2001-2002

3. A labdarúgópályától a tanári diplomáig 

A főiskolás éveim alatt 21 évesen édesapám invitálására a 2001/2002-es szezonban igazoltam a Békés megyei I. osztályú Magyarbánhegyes FC csapatához, ahol 2001. augusztus 13.-án győzelemmel és jó játékkal mutatkoztam be a csapatában.

Az idény során szép lassan meghatározó karakterré váltam a pályán és az öltözőben is. Ismét egy kiváló közösségbe csöppentem, és ennek megfelelően jól is tudtam teljesíteni a bajnokságban, ahol a klub történetének legjobb Megyei I. osztályú eredményét elérve végül a 2. helyen végeztünk. 

A teljes 2001/2002-es bajnoki idény: Magyarbánhegyesi FC

2002-2003

A 2002/2003-as szezonban továbbra is a Magyarbánhegyesi FC játékosaként szerepeltem, azonban a főiskolai tanulmányaim negyedik, záróéve egyre nagyobb idő- és energiabefektetést kívánt. Ezzel párhuzamosan 2002 szeptemberében felvételt nyertem a Testnevelési Egyetem és az International Wellness Institute (IWI) közös, országosan elismert személyi edző képzésére, amely kéthetente hétvégente Budapesten zajlott – a szakma egyik legismertebb alakjától, Zopcsák László-tól tanulhattam meg az edzői hivatás alapjait.

Az intenzív elméleti és gyakorlati képzés, valamint a főiskolai tanulmányok mellett egyre kevesebb időm maradt az aktív labdarúgásra, különösen mivel a hétköznapokat Szegeden, a hétvégéket Budapesten töltöttem. A sport iránti szenvedélyemet azonban nem adtam fel – sőt, 2002 októberében elkezdtem gyakorlati munkámat is Békéscsabán, az Elit Fit női edzőteremben, ahol négy önkéntes vendéggel dolgoztam együtt, teljesen térítésmentesen, hogy elkészítsem a képzés zárásához szükséges szakmai portfóliómat.

A 4 hónapos gyakorlati időszak alatt kiemelkedő eredményeket értünk el, és az elégedett vendégek visszajelzéseinek köszönhetően hamar híre ment a munkámnak: egyre többen kezdtek érdeklődni az edzéseim iránt. Mire 2003 márciusában hivatalosan is megszereztem személyi edzői oklevelemet, már kialakulóban volt egy stabil vendégköröm – ezzel megkezdődött személyi edzői karrierem, amely a mai napig is a hivatásom alappillére.

A tanulmányi, képzési és szakmai elfoglaltságok miatt egyre nehezebbé vált a hétvégi mérkőzéseken való részvétel, különösen azután, hogy a szezon második felében édesapám – aki korábban szakmailag és emberileg is fontos támaszom volt – Csorvásra szerződött edzőként. Természetes módon előtérbe került a személyes és szakmai fejlődésem, amely végül meghozta gyümölcsét: ebben az időszakban sikeresen megszereztem személyi edzői képesítésemet, amely megalapozta későbbi pályafutásomat. A főiskola utolsó évében szinte napi rendszerességgel ingáztam Szegedről Békéscsabára, hogy megtarthassam az edzéseimet.

A teljes 2002/2003-as bajnoki idény: Magyarbánhegyesi FC

A főiskolai tanulmányaim utolsó éve komoly kihívásokat tartogatott: a diplomamunka elkészítése, a záró tanítás és az államvizsga rengeteg energiát igényelt, így az edzéstartások és különösen az aktív sportolás háttérbe szorult. Mindez azonban megtérült: 4,76-os záróátlaggal szereztem meg testnevelő tanári és rekreációszervezői diplomámat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán – a családom számára is kiemelkedő büszkeségként.

A képzés alatt átfogó és mély szakmai tudást sajátítottam el az anatómia, élettan, edzéselmélet, gimnasztika, sportjátékok, torna, úszás és a testkultúra területein – minden tantárgy közel állt hozzám, és lenyűgözött az emberi test működésének összetettsége. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan kiváló szakemberektől tanulhattam, mint Dr. Gyetvai György, Dr. Szatmári Zoltán, Dr. Isky László és Katona Zsolt, akiknek szakmai felkészültsége és inspiráló hozzáállása nagy hatással volt rám.

Ez az időszak nemcsak tanulmányi szempontból volt meghatározó, hanem világnézetemben és pályaválasztásomban is fordulópontot jelentett: az elméleti és gyakorlati tudás birtokában még biztosabban éreztem, hogy hivatásom az emberek egészségének, mozgáskultúrájának és életminőségének fejlesztése.

2003-2004

A 2003/2004-es idényt a Békés megyei I. osztályban, a Magyarbánhegyesi FC csapatában kezdtem, ahol különleges megtiszteltetésként Pásztor József – a békéscsabai labdarúgás ikonikus alakja, kilencszeres magyar válogatott – volt a vezetőedzőm. Az általa képviselt szakmai alázat és emberi tartás mély nyomot hagyott bennem, és edzői pályafutásom egyik meghatározó élményeként tekintek vissza erre az időszakra.

A tavaszi szezonban új impulzusokra vágytam, így az Újkígyósi SE-hez szerződtem, amely akkor a Békés megyei II. osztályban játszott. A váltás nem csupán sportszakmai döntés volt: lehetőségem nyílt ismét több korábbi 'jaminás' csapattársammal együtt játszani, emellett az edzések ritmusa és a rövidebb utazási idő kedvezőbben illeszkedett az akkorra már egyre intenzívebb szakmai elfoglaltságaimhoz.

Ekkorra már megszereztem a főiskolai diplomámat, és azonnal tovább is léptem a következő szintre: 2003 szeptemberében felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karára, ahol levelező tagozaton kezdtem el a kétéves egyetemi testnevelő tanári képzést. A képzések heti rendszerességgel zajlottak, így folyamatosan utaztam és tanultam, miközben Békéscsabán főállásban már személyi edzőként dolgoztam.

Ebben az időszakban kezdtem el tudatosan felépíteni a saját vendégkörömet is – a város első hivatásos személyi edzőjeként –, amely egyre bővülő szakmai hitelességem és elhivatottságom révén hamar stabil alapokra került. A gyakorlati tapasztalat és az elméleti továbbképzés párhuzamosan formálták edzői szemléletemet, amely azóta is a folyamatos fejlődésen, a hitelességen és az emberekkel való valódi törődésen alapul.

A 2003/2004-es őszi bajnoki idény: Magyarbánhegyesi FC

A 2003/2004-es tavaszi bajnoki idény: Újkígyósi SE

2004-2005

Nyolc labdarúgó bajnoki idényt követően 2004 júliusa és decembere között tudatos döntést hoztam: fél évre háttérbe szorítottam az aktív versenysportot, hogy minden energiámat az egyetemi tanulmányaimra és a személyi edzői karrierem építésére fordíthassam. Ez az időszak szakmailag rendkívül intenzív volt: ekkor vettem át a békéscsabai Elite Fit női edzőterem szakmai irányítását, ahol nemcsak trénerként, hanem vezetőként is felelősséget vállaltam a szakmai fejlődésért és a vendégek támogatásáért.

Bár ideiglenesen visszavonultam a pályáról, a sport iránti elköteleződésem mit sem változott. Édesapám ebben az időszakban tért vissza Magyarbánhegyesre vezetőedzőként – oda, ahol korábban közösen éltünk meg nagyszerű sikereket. Az ő jelenléte mellett külön motivációt jelentett, hogy a 2004-es őszi szezonra több egykori 'jaminás' csapattársam is csatlakozott a Magyarbánhegyesi FC keretéhez, így egyre erősebb kötődést éreztem a csapat felé.

Mindez meg is hozta a döntést: a 2004/2005-ös szezon tavaszi felében újra pályára léptem – visszatértem a Békés megyei I. osztályba, ezúttal már egy olyan közegbe, ahol szakmailag, emberileg és közösségileg is új lendületet kaptam. Ez a visszatérés megerősített abban, hogy a sport és a személyes fejlődés kéz a kézben járhat – akár játékosként, akár edzőként. Úgyhogy újra belevetettem magam az edzésekbe és egy jól sikerült felkészülést eredményesen végig csinálva édesapám bizalmát élvezve, az első tavaszi fordulóban már a kezdőcsapatban találtam magam. Persze nem érdemtelenül, hiszen a felkészülés során elég eredményesen termeltem a gólokat.

Természetesen a visszatérésem nem is alakulhatott volna jobban – ahogyan korábban, ezúttal is győztes mérkőzésen mutatkozhattam be édesapám csapatában. Ez a közös siker nemcsak szakmai, hanem érzelmi szempontból is különösen sokat jelentett számomra: megerősített abban, hogy az elhivatottság, a közös múlt és a családi kötődés egyszerre lehet inspiráló hajtóerő és biztos háttér a sportpályán.

Három évvel korábbi sikerünket megismételve újra a dobogó második fokára állhattunk – az idényt ezüstéremmel zártuk, ami méltó lezárása volt ennek az újrakapcsolódásnak. A közös munka, az összeszokott játékostársak és az édesapám irányítása alatt elért eredmény újra bebizonyította, hogy a kitartás és az összhang mindig meghozza a gyümölcsét. 

A 2004/2005-ös tavaszi bajnoki idény: Magyarbánhegyesi FC

A 2004/2005-ös tanév végén újabb mérföldkőhöz érkeztem szakmai utamon: sikeresen megszereztem egyetemi diplomámat a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán, ahol testnevelés szakos tanárként végeztem.
Ez a képesítés nemcsak az elméleti tudásom elmélyítését jelentette, hanem megerősítette bennem azt az elhivatottságot is, hogy a mozgás, az egészség és a tanítás iránti szenvedélyemet még magasabb szinten adhatom tovább másoknak.

A 2004/2005-ös idényt a Békés megyei I. osztályú Magyarbánhegyesi FC csapatában töltöttem, ahol édesapám irányítása mellett játszhattam és ez nemcsak szakmai, de érzelmi szempontból is különösen értékes időszak volt számomra. Ezzel párhuzamosan a szakmai pályám új lendületet kapott: teljes állásban dolgoztam személyi edzőként a békéscsabai Elite Fit női edzőteremben, ahol már nem csupán edzéseket vezettem, hanem a szakmai irányításért is én feleltem. Ekkor már egyre bővülő vendégkörrel dolgoztam, és város- majd megyei szinten is ismert és elismert személyi edzőként tekintettek rám. Az egyetemi tanulmányaim (Pécsi Tudományegyetem – testnevelő tanári diploma) 2005-ös lezárásával egy fontos mérföldkőhöz érkeztem. A tanulással párhuzamosan kialakított gyakorlati tapasztalat, a labdarúgásban szerzett mentális edzettség és a folyamatos önképzés megalapozták, hogy egyre határozottabb szakmai jövőképpel néztem szembe. Ám a következő kihívás – és egyben nagy lehetőség – nem Békéscsabán, hanem Budapesten várt rám…

2005-2006

1. Békéscsabáról Budapestre a TV2 Életmód műsorába

A 2005/2006-os bajnoki idény kezdetére életem egyik legösszeszedettebb, legcéltudatosabb időszakába érkeztem. Végre minden a helyére került: befejeztem tanulmányaimat, így nem hátráltatott többé semmiféle iskolai elfoglaltság. Teljes mértékben arra koncentrálhattam, amit igazán szeretek – a sportra, az edzői munkára és a személyes fejlődésemre.

A labdarúgó-karrierem szempontjából is kivételes felkészülést végeztem: fizikailag és mentálisan egyaránt csúcsformába kerültem. Az edzéseket nem kötelességként, hanem valódi örömforrásként éltem meg. Emellett üzletileg is stabil alapokon álltam: az Elite Fit női edzőterem szakmai vezetőjeként elismert személyi edzőként dolgoztam Békéscsabán, egyre bővülő vendégkörrel és növekvő szakmai presztízzsel.

Az is külön energiával töltött el, hogy ismét édesapám irányítása alatt készülhettem, aki korábban is mindig biztos szakmai és emberi háttérként állt mögöttem. A csapatban pedig remek közösség alakult ki – barátságok, közös célok, tiszta játék – minden adott volt ahhoz, hogy lelkesen és motiváltan vágjak bele az új idénybe.

Izgatottan és bizakodva vártam, hogy elrajtoljon a 2005/2006-os bajnoki szezon – minden szempontból úgy éreztem, ez az év valóban rólam fog szólni. Úgy is rendezkedtem be, hogy most egy ideig nem kell Békéscsabát elhagynom, de a 2006-os év egy visszautasíthatatlan szakmai kihívást hozott...

A 2005/2006-os őszi bajnoki idény: Magyarbánhegyesi FC

2006 januárjára a személyi edzői tevékenységem újabb fordulóponthoz érkezett. Miközben továbbra is nap mint nap dolgoztam vendégeimmel az edzőteremben, egyre többen kerestek meg olyanok is, akik nem tudtak rendszeresen jelen lenni az edzéseken, de igényelték a szakmai támogatásomat. Ők személyre szabott edzésterveket, otthon vagy más edzőteremben is végezhető gyakorlatsorokat szerettek volna tőlem.

Ez az igény ösztönzött arra, hogy kidolgozzam első, rendszerezett edzésprogram anyagomat. A gyakorlatokat lépésről lépésre, fényképekkel illusztráltam – így született meg az első "vizuális edzéstervem", amely a klasszikus edzői instrukciókat már modern, felhasználóbarát formában közvetítette.

Ez a munkafolyamat nemcsak kreatív kihívást jelentett, hanem megalapozta későbbi, digitális vagy nyomtatott edzésanyagainak stílusát is. A visszajelzések rendkívül pozitívak voltak – sokan éppen ennek köszönhetően kezdték el komolyan venni a rendszeres edzést, és később személyes tréningeken is részt vettek.

A 2005/2006-os tavaszi bajnoki idény: Magyarbánhegyesi FC

A 2005/2006-os szezonban az 5. helyen végeztünk a Békés megyei I. osztályban, ami papíron talán nem kiemelkedő, de az élmény, amit ez az év adott, mindent felülírt. Édesapám irányítása alatt játszhattam, ami különleges személyes motivációt jelentett számomra. A csapatot barátok és régi jaminás csapattársak alkották, így nemcsak egy sportközösség, hanem valódi emberi kapcsolatok szőtték át az egész szezont. Jó formában éreztem magam, élveztem a játékot, és végre teljes erőbedobással a pályára, valamint a személyi edzői karrierem építésére koncentrálhattam. Nem a tabella, hanem az emlékek miatt marad számomra felejthetetlen ez az időszak.

2006-2007

2006 nyarán egy olyan szakmai lehetőség érkezett, amely alapjaiban változtatta meg az életemet. Bár akkorra már Békéscsabán meghatározó személyi edzőként dolgoztam, több mint száz vendéggel a hátam mögött, mégis éreztem: készen állok egy új, nagy kihívásra. A megkeresés a fővárosból érkezett – egy akkor induló, nagyszabású budapesti beruházáshoz kapcsolódott: a Kőérberek–Tóváros projekthez, amely nem csupán lakóparkot, hanem egy magas színvonalú egészség- és életmódközpontot is létrehozott Újbudán, a XI. kerület zöldövezetében.

A projekt szívében egy újgenerációs sport- és wellnessközpontot terveztek, melynek része volt a Lite Wellness Club – és engem kértek fel a fitness-részleg szakmai felépítésére és menedzselésére. 26 éves voltam, és életem addigi legkomolyabb szakmai megbízását kaptam: a teljes edzői csapat kiválasztása, a belső működés kidolgozása, az eszközpark és a szolgáltatási struktúra és az árképzés kialakítása volt a feladatom. A nulláról kellett felépíteni egy rendszert – és ez minden szempontból hatalmas felelősség és óriási lehetőség volt.

A projekt rendkívül inspiráló közegbe helyezett. Szoros munkakapcsolatba kerültem olyan ikonikus magyar sportolókkal, mint Temesvári Andrea (Magyarország egyik legsikeresebb teniszezője, Martina Navratilovával párosban megnyerte a Roland Garros női páros versenyét), Czene Attila (olimpiai bajnok úszó) és Telek András (labdarúgó válogatott), akik maguk is részt vettek a klub koncepciójának formálásában. Mindannyian azt a szemléletet képviseltük, hogy a minőségi mozgás, a tudatos életmód és a közösségi élmény nem luxus, hanem alap.

A szakmai fejlődésem következő lépcsőfoka is ehhez az időszakhoz kötődik: a Lite Wellness Club képviseletében Magyarországról elsőként vehettem részt az olaszországi Gambettolában, a Technogym® gyár által szervezett Wellness System Trainer képzésen. Ez a rendszer a világ egyik legmodernebb edzés- és egészségmenedzsment platformja, melyet elsőként tanulmányozhattam a gyártó központjában, nemzetközi szakemberek között.

A klub hivatalos megnyitója is emlékezetes mérföldkő maradt: Csisztu Zsuzsával közösen mutattuk be a vendégeknek az új központot, amely akkoriban az egyik leginnovatívabb wellness-létesítmény volt az országban.

Ez az időszak számomra nemcsak szakmai előrelépést jelentett, hanem önbizalom-erősítő tapasztalatot is: vidékről érkezve, saját munkám és elkötelezettségem révén bizonyíthattam, hogy országos szinten is lehet értéket teremteni. A fővárosban töltött hónapok során olyan kapcsolatrendszert és tudásbázist építettem ki, amely az egész későbbi karrieremre hatással volt. Itt volt először alkalmam átadni a tudosámot más végzett személyi edzőknek és a tanítás ebben a szakmában nagyon komoly motivációt jelentett számomra. A csapatban olyan kiváló személyi edzőkkel dolgozhattam együtt, mint Pozsonyi Zsolt, Gulyás Mária, Orbán Zsolt vagy Ferenczy Ágnes – szakemberek, akik később szintén országos hírnévre tettek szert a fitness-szakmában.

A feladat nem csupán szakmai, hanem emberi szempontból is hatalmas kihívást jelentett:
a klub infrastruktúrájának megtervezésétől a személyi edzők és recepciósok kiválasztásán át, a napi működés koordinálásáig minden az én irányításom alatt zajlott. 

Ez az időszak azonban nemcsak sikereket, hanem áldozatokat is követelt. Legnagyobb bánatomra fel kellett hagynom az aktív labdarúgással – legalábbis abban a formában, ahogyan korábban a mindennapjaim részét képezte. A budapesti szakmai feladatok, az új környezet és a megnövekedett felelősség mellett egyszerűen nem maradt időm arra, hogy heti szinten részt vegyek az edzéseken vagy mérkőzéseken. Így a 2006/2007-es szezonban már csak epizódszerepeket tudtam vállalni a Magyarbánhegyesi FC Megyei I. osztályú csapatában – annak ellenére, hogy továbbra is édesapám töltötte be a vezetőedzői pozíciót, és számomra mindig különleges élményt jelentett vele egy csapatban dolgozni.

Ez a döntés lelkileg nehéz volt, hiszen a labdarúgás évtizedeken át az identitásom része volt. Ugyanakkor tudtam, hogy az előttem álló lehetőség ritka – és teljes embert kíván –, így a fókuszomat teljes mértékben a Lite Wellness Club szakmai és operatív felépítésére, valamint saját edzői fejlődésemre irányítottam.

Fél év a képernyőn – amikor a televízió is az egészséges életmódról szólt

2006 őszén egy különleges lehetőséget kaptam, amely új dimenziókat nyitott meg számomra szakmailag és emberileg is. Meghívást kaptam a TV2-n induló "2 TestŐr" című életmódmagazinba, mint a műsor személyi edző szakértője. Ez volt az első olyan női életmóddal és egészséggel foglalkozó televíziós műsor Magyarországon, amely ennyire átfogóan, mégis közérthetően közelítette meg a sport, a táplálkozás és a tudatos életvitel kérdéseit.

A műsor házigazdái Vámos Erika és Pistyur Veronika voltak – két rendkívül felkészült, hiteles és lelkes műsorvezető, akikkel öröm volt együtt dolgozni. Erika nemcsak a műsor arca, hanem a szerkesztője is volt, és az ő szenvedélye, profizmusa sokat tett hozzá a műsor sikeréhez. Sajnos később egészségügyi okok miatt hosszabb időre vissza kellett vonulnia a képernyőről, így a "2 TestŐr" is szünetre kényszerült. Őszintén sajnáltam, hogy ez a fantasztikus szakmai kaland nem folytatódhatott – rengeteget adott nekem, és úgy érzem, sok nézőt is sikerült inspirálnunk.

A heti rendszerességgel jelentkező műsorban hétről hétre gyakorlati edzéstechnikákat, fitnesztrendeket, mozgásformákat és életmódtanácsokat mutattam be, mindezt közérthető, inspiráló módon. A célom mindig az volt, hogy ne csak a testet, hanem a lelket is mozgásba hozzuk – hitelesen, fenntarthatóan.

A műsorban olyan neves szakemberek és közismert személyiségek is szerepeltek, mint Dr. Gajdács Ágnes belgyógyász, Szabó László hatóanyag-szakértő, vagy Rubint Réka – mindannyian a saját területükön emelték magas szintre a műsor szakmai színvonalát. Közösen arra törekedtünk, hogy a mozgás, az egészséges táplálkozás és az önismeret egyfajta egységként jelenjen meg – nem trendként, hanem életformaként.

Számomra ez az időszak nemcsak új szakmai kihívást, hanem egy életre szóló élményt is jelentett. A televíziós szereplés számomra sohasem a reflektorfényről vagy a népszerűségről szólt – sokkal inkább egy küldetéstudatról: eljuttatni az emberekhez azt az üzenetet, hogy az egészséges életmód mindenki számára elérhető, ha hiteles iránymutatást és valódi motivációt kap hozzá. Nagy megtiszteltetés és egyben felelősség is volt részese lenni ennek az úttörő kezdeményezésnek.

Örömmel tölt el, hogy a műsor öröksége tovább él: a "Két TestŐr" epizódjai ma is elérhetők a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) gyűjteményében. A NAVA 2006 óta törvényi szabályozás keretében digitalizálja, archiválja és online hozzáférhetővé teszi a magyar közszolgálati és a legnagyobb lefedettségű kereskedelmi csatornák hazai gyártású műsorait. Európában szinte egyedülálló módon ezek az anyagok – kutatási és oktatási céllal – ma is szabadon megtekinthetők a NAVA-pontokon, például könyvtárakban, egyetemeken, vagy más kulturális és muzeális intézményekben. Ez számomra is azt üzeni, hogy az abban az időben átadott tudásnak és szemléletformálásnak ma is van értéke.

A klub szakmai vezetése mellett egy rendkívül széles vendégkört is sikerült felépítenem személyi edzéseimhez, így a budapesti időszakban nemcsak menedzserként, hanem aktív edzőként is továbbvihettem azt a hivatástudatot, amit korábban Békéscsabán kezdtem. Egy év leforgása alatt teljes körűen kialakítottam a Lite Wellness Club működését: megszerveztem az infrastruktúrát, összeállítottam és irányítottam a személyi edzői csapatot, valamint összehangoltam a különböző részlegek munkáját – így a komplexum rövid idő alatt magas színvonalon, zökkenőmentesen tudott már "önállóan" is működni.

Az általam kialakított rendszer sikerességét jól mutatja, hogy ezt követően további két Lite Wellness Club is megnyílt Budapesten. Ezek létrehozásában azonban már nem vettem részt, mert időközben Békéscsabáról egy ígéretes szakmai felkérést kaptam – olyat, amely visszahívott szülővárosomba. A kihívás szakmailag és emberileg is vonzott, így 2007 szeptemberében újra Békéscsabára költöztem, hogy ott folytassam tovább az utamat – immár még nagyobb tapasztalattal, lendülettel és célokkal.

2007-2008

2. Visszatérés a gyökerekhez – Új lendület Békéscsabán 

2007-ben újra hazatértem Békéscsabára – de ez a visszatérés már egészen más volt, mint korábban. Az évek alatt megszerzett tudás, tapasztalat és országos kapcsolatrendszer most végre kamatozhatott szülővárosomban is. Az új kihívás sem váratott sokáig magára: üzletvezetőként csatlakoztam a Colosseum Fitness & Squash Clubhoz, ahol a szakmai újraszervezésnek és hatékony vezetési stratégiának köszönhetően a havi látogatószámot alig félév alatt több mint háromszorosára növeltük.

A személyi edzői pályámat is új alapokra helyeztem: rövid idő alatt stabil és növekvő vendégkört alakítottam ki ismét Békéscsabán. Ekkor kezdte meg közös munkáját velem egy akkor még pályája elején járó, ma már világszinten is ismert fitneszversenyző – Kiss Virág, akiből az évek során IFBB Bikini Pro világbajnok lett. Az edzőtermi munka, a közvetlen emberi kapcsolatok és az új szakmai sikerek megerősítették bennem: jó úton járok. Ez a szakasz már nemcsak a visszatérésről szólt – hanem az építkezés új szintjéről.

2007-ben folytattam a gyakorlati képgalériám bővítését is, ahol az edzőterem gépeit mutatom be az edzéstervet használó vendégek számára:

A klub sikere nem csupán a látogatószámok növekedésében, hanem az egyre élénkebb közösségi életben is megmutatkozott. 2008 januárjára a havi látogatószám átlépte a 3000 főt, ami önmagáért beszélt. Ez a növekedés nem történt véletlenül – tudatosan alakítottunk ki egy színes, vonzó programkínálatot, amely minden korosztályt és érdeklődési kört megszólított.

A klub falai között pingpongversenyek, tematikus aerobik esték, közösségi események, kihívás napok és nyílt edzések váltották egymást, folyamatosan fenntartva a vendégek érdeklődését és elköteleződését. Ezek az élmények nemcsak szórakozást nyújtottak, hanem közösséget is teremtettek – a sport itt már rég nem csak edzés volt, hanem életstílus.

Természetesen, a rendezvény sikerét és a megnövekedett szakmai aktivitásomat a helyi média is gyorsan felismerte. A Csaba TV rendszeresen megkeresett interjúk, beharangozók és sportbeszámolók kapcsán, így a szervezői munkám, valamint személyi edzői tevékenységem is egyre nagyobb nyilvánosságot kapott. Számomra ez nemcsak megtiszteltetés volt, hanem újabb lehetőség is arra, hogy az egészséges életmód, a minőségi edzésmunka és a közösségépítő sportesemények fontosságára hívjam fel a figyelmet a város lakói és a környék sportkedvelői számára. 

Persze a hazatéréssel a labdarúgás ismét helyet követelt magának az életemben – ha nem is rögtön nagypályán, de annál lelkesebb formában: egy baráti alapon szerveződő kispályás csapattal elindultunk egy országos tornán. Ez a kezdeményezés akkor még csupán egy játékos visszatérésnek tűnt a foci világába, de utólag visszatekintve sokkal többet jelentett: ez volt a későbbi RISE csapatának első szellemi és közösségi előképe. Egy olyan társaság formálódott, amelyben a sport iránti szenvedély, az összetartás és a fejlődni akarás már akkor is tetten érhető volt – ezek lettek később a RISE alapkövei. 

2007 decemberében egy újabb mérföldkőhöz érkeztem a szakmai utamon: lehetőségem nyílt arra, hogy diplomám rekreációszervezői szakterületét a gyakorlatban is kamatoztassam. Az általam vezetett Colosseum Fitness & Squash Club égisze alatt megszerveztem pályafutásom első nagyszabású sporteseményét – az I. Tessedik–Colosseum Kispályás Labdarúgó Kupát.

A kétnapos torna 2007. december 15–16-án zajlott le, 16 csapatos mezőnnyel és 360.000 Ft összdíjazással. A rendezvény nemcsak a versenyzők, hanem a sportkedvelő közönség számára is igazi élményt jelentett, különösen a gálamérkőzés, amelyet telt ház előtt játszottak a Békéscsaba 1993/94-es NB I-es bronzérmes csapatának tagjai és a népszerű Zenészválogatott. Az esemény remek hangulata és a profi szervezés számomra is megerősítette: a sport nemcsak játékosként, hanem közösségépítőként is meghatározó szerepet játszik az életemben.

Ez az esemény nem csupán egy sportesemény volt, hanem egy tudatos szervezői út első lépése is. Komoly logisztikai előkészületeket, kommunikációt és marketingmunkát igényelt, hiszen az volt a célom, hogy valódi presztízsértékkel bíró tornát hozzak létre, ahol a térség legjobb csapatai mérhetik össze tudásukat. A kupa elnevezése és színvonala, valamint a pozitív visszajelzések egyértelművé tették: jó úton járok.

A torna már előrevetítette azt a szemléletet, amely később a RISE alapfilozófiájává vált: közösségépítés, minőség és szakmai hitelesség – mindez a sport erejével és örömével összekapcsolva. Az esemény nem csupán verseny volt, hanem igazi közösségi élmény, ahol a szervezés minden részletében a jövőbeli küldetésemet formáló értékek tükröződtek vissza.

A tornát végül – édesapám szakmai irányításával – a mi csapatunk nyerte meg, számomra pedig ez jelentette az első komoly sikert a kispályás labdarúgásban. Ez az élmény és győzelem megerősítette bennem, hogy a sporton keresztül valódi értéket és közösséget lehet teremteni.

2008 januárjában egy igazán különleges döntést hoztam: visszatértem oda, ahol minden kezdődött. Újra nevelőegyesületem, a Jamina SE játékosa lettem – abba a klubba igazoltam vissza, ahol annak idején elindult a labdarúgó-pályafutásom. Bár az elmúlt években több csapatban is szerepeltem, és különböző szakmai tapasztalatokat gyűjtöttem, a Jamina számomra mindig több volt, mint egy futballklub: ez volt az otthonom, a gyökereim helyszíne.

A 2007/2008-as idény tavaszi szezonját már a Megyei I. osztályban töltöttem a csapat színeiben, ráadásul ismét Pásztor József irányítása alatt játszhattam, akit mindig is nagyra tartottam szakmailag és emberileg egyaránt. Az ő jelenléte, hozzáértése és bizalma új lendületet adott nekem.

A pályán kívül is remek közeg fogadott: kiváló csapattársak, régi és új barátok között találtam magam. Laksteter Jován és Beliczay Olivér személyében olyan társakra leltem, akikkel nemcsak az edzések és mérkőzések voltak örömteliek, hanem az egész szezon valódi közösségi élménnyé vált.

A bajnokságot a 4. helyen zártuk, ami sportértékén túl számomra érzelmi szempontból is sokat jelentett: visszatérni oda, ahol elindult minden, újra a Jamina mezét viselni – ez olyan pillanat volt, amire ma is szívesen gondolok vissza. Ez az időszak újra megerősített abban, hogy az igazi értékek mindig visszavezetnek a gyökereinkhez.

A 2007/2008-es őszi bajnoki idény: Jamina SE

2008-2009

Újratervezés – az első saját edzőterem és a tudás megosztásának időszaka

A 2008/2009-es szezont baráti meghívásra az FC Tarhos csapatában kezdtem, ahol 2008 augusztusától 2009 júliusáig szerepeltem. Örömmel vállaltam a játékot, hiszen több régi jó barátom is ott játszott, és az akkor kialakuló közösség különösen vonzó volt számomra.

Ugyanakkor az élet úgy hozta, hogy 2008 őszén egy régóta dédelgetett álom vált valósággá: saját fitneszterem megvalósításába kezdtem, ami teljes embert kívánt. Az építkezés, a szakmai koncepció kidolgozása, az eszközbeszerzés és a klub felépítése rengeteg időt, energiát és fókuszt igényelt – így a labdarúgás, bár továbbra is fontos része maradt az életemnek, ismét háttérbe szorult.

2008 őszére már több mint fél évtizednyi tapasztalat állt mögöttem edzőként, és számos fitneszklub megnyitásában, fejlesztésében, szakmai irányításában vettem részt – mások megbízásából. Egy idő után azonban egyre erősebben éreztem magamban a vágyat, hogy mindazt a tudást, tapasztalatot és szemléletet, amit addig felhalmoztam, végre egy saját térbe, egy saját vízió mentén formált edzőterembe ültessem át.

2009 januárjában valóra vált az álmom: megnyitottam a Bodyform Fitness Clubot – az első saját edzőtermemet, amit az alapoktól fogva én tervezhettem meg, és amely minden elemében tükrözte a személyi edzésről alkotott hitvallásomat. A megnyitóra 2009. január 14-én került sor, ahol sok ismerős, barát és vendég volt jelen. Az esemény nemcsak egy szakmai mérföldkövet, hanem egy új korszak kezdetét is jelentette számomra.

Ugyanebben az évben érkezett egy újabb szakmai kihívás, amely különösen közel állt hozzám: felkérést kaptam a békéscsabai School Of Business Center-től, hogy tanítsak a személyi edzői és a fitness-wellness asszisztens képzésen. Először csak egy kurzusra hívtak, de hamar világossá vált, hogy az oktatás is legalább annyira szenvedélyem, mint maga az edzés. 2009-től 2013-ig négy évfolyamnak taníthattam elméleti és gyakorlati tárgyakat: anatómiát, élettant, edzéselméletet, edzéstervezést, és klientúramenedzsmentet.

Külön öröm volt számomra, hogy nemcsak lelkes, sportkedvelő fiatalokat, hanem komoly sportmúlttal rendelkező hallgatókat is taníthattam – köztük például Szekeres Klárát, aki már akkor is kiemelkedő szorgalommal, figyelemmel és fegyelemmel dolgozott. Klári azóta 104-szeres magyar válogatott kézilabdázó lett, aki 2004 és 2011 között a Békéscsabán, majd 2011-től az Érdi VSE színeiben szerepelt, végül a Ferencvárossal a 2020–2021-es idényben magyar bajnoki aranyérmet is szerzett. A 2012-es szerbiai Európa-bajnokságon pedig bronzérmet nyert a magyar válogatottal. Nagy büszkeség számomra, hogy egy ilyen kivételes sportolót is taníthattam pályája egy fontos állomásán.

Ebben az időszakban ismerkedtem meg tanítványként Ancsin Tímeával is, akiben már az első pillanattól kezdve megvolt az az alázat, szakmai érdeklődés és elhivatottság, amely megkülönböztette a többiektől. Örömmel láttam, ahogy folyamatosan fejlődik, és különösen megtisztelő volt számomra, hogy néhány évvel később már edzőként, a RISE csapat tagjaként üdvözölhettem őt – immár kollégaként és a közös szemlélet hiteles képviselőjeként. 

2009-ben, az újonnan megnyitott saját edzőtermem egyik legértékesebb hozadéka az volt, hogy megismerhettem Tóth Máriót. Ő nem iskolapadból került hozzám, hanem az életből hozta magával azt a nyitottságot, érdeklődést és szorgalmat, amellyel rövid idő alatt magába szívta a személyi edzés alapjait. Márióval nemcsak egy kiváló tanítványt, hanem egy megbízható kollégát és az évek során egy igaz barátot is nyertem. Az iránta érzett tiszteletemet tovább erősítette az, hogy nemcsak a szakmai úton maradt mellettem, hanem emberileg is végig lojális és elkötelezett volt irányomba – ez a hűség mind a mai napig érezhető, amiért rendkívül hálás vagyok. Kevés olyan kapcsolat születik a szakmában, ami egyszerre épülhet szakmai bizalomra és mély emberi kötelékre – a miénk ilyen. Márió jelenléte és kitartása azóta is fontos kapaszkodót jelent számomra, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy részese voltam a fejlődésének, és büszkén mondthatom, hogy azóta a BRISE Fitness Club oszlopos személyi edzője.

Ez az időszak számomra a kiteljesedés időszaka volt: vállalkozóként, edzőként, oktatóként és sportközösségi vezetőként is fejlődhettem. Minden nap éreztem, hogy amit csinálok, annak súlya és értelme van – és ezt az érzést azóta is keresem minden új feladatban. 

Az első életmódprogram - az Egészséges Létvágy munkacsoport tagjaként

2009. február 18-án alakult Békéscsabán az Egészséges Létvágy Munkacsoport, amelyet az elhízásban és evészavarban érintettek támogatására hoztak létre több szervezet – a MI-ÉRTÜNK Prevenciós és Segítő Egyesület, a Sorsfonó Önismereti Egyesület és a Réthy Pál Kórház – összefogásával. Már akkor is mélyen hittem abban, hogy a testi-lelki egyensúly csak holisztikus megközelítéssel érhető el, ezért mozgás szakértőként csatlakoztam a programhoz.

A munkacsoport célja az egészségtudatos életvitel kialakításának támogatása és a szemléletformálás volt – nemcsak a lakosság, hanem a segítő, gyógyító szakmák képviselői felé is. Szakmai tanácsadónk Dr. Túry Ferenc egyetemi tanár volt, akit az evészavarok területén az ország egyik legismertebb szaktekintélyeként tartanak számon. A programban dietetikusokkal, pszichológusokkal, mentálhigiénés szakemberekkel és más egészségügyi szereplőkkel dolgoztam együtt.

Számomra ez az időszak azért is volt meghatározó, mert a munkacsoporton belül lehetőségem nyílt a mozgásprogramok gyakorlati megvalósítására. Személyi edzőként én képviseltem a mozgásterápia szerepét az egészségmegőrzésben, és ezt a szemléletet igyekeztem közérthetően, hitelesen átadni a résztvevőknek is. A Réthy Pál Kórház Mozgás- és Egészségprogramjának részeként edzéseket tartottam a résztvevőknek a kórház edzőtermében és a fitness termemben, valamint a témában interjút adtam a Csaba TV-nek is, ahol a prevenció és a tudatos életmódváltás gyakorlati lehetőségeiről beszéltem.

Ez a program nemcsak szakmai tudást adott, hanem megerősített abban is, hogy a prevencióban – különösen az életmóddal kapcsolatos betegségek területén – milyen nagy ereje van a közösségnek, a hiteles kommunikációnak és a személyes példamutatásnak.

Mentális Villanások – Színpadon az életem: vendégszereplésem a békéscsabai ÉlménySzínházban

2009. március 27-én egy különleges, szinte színháztörténeti élményt élhettem át Békéscsabán, amikor vendégként szerepeltem a Mentális Villanások ÉlménySzínház "Céltudat" című estjén. Az este lényege az volt, hogy a műsorvezető a színpadon, a közönség előtt beszélgetett velem az életemről, sportolói és edzői pályámról, álmaimról és küzdelmeimről. Egy ponton azonban a beszélgetést megállították, és a színészek – köztük Dusa Kata, Hevesiné Kratochwill Katalin, Galambosné Varjú Blanka, Korom István, Papp Lajos, Somogyi András és Szathmári Kornélia – a hallottak alapján rögtönözve, élőben adták elő a történetemet, megjelenítve az érzéseimet, küzdelmeimet és sikereimet.

A zenét Portőrő Katalin szolgáltatta, míg a játék gördülékenységéről Novák Magdolna gondoskodott. A színpadon ülve lenyűgözve figyeltem, hogyan kel életre a saját történetem mások tolmácsolásában – ez a rendhagyó forma nemcsak számomra, hanem a közönség számára is mélyen megérintő élmény volt.

A nézők visszajelzései is ezt tükrözték:
– "Megható volt számomra ez az este! Mondhatnám sorsfordító!" (Bányai Marcsi)
– "Nagyon jó volt látni, hogy csinálják a nagyok. És felelevenedett bennem az érzés, amikor egy sérülés miatt abba kellett hagynom a táncolást" (Gáspár Bence)
– "Szép élményekkel megyünk el. Tetszett, ahogy megjelenítettétek a mesélő gondolatait, érzéseit. Mi is felelevenítettünk múltbéli történéseket" (Krett Attiláné, Krett Anita).

Ez az este számomra nem csupán egy fellépés volt, hanem egy különleges, személyes utazás is, amely új perspektívát adott a saját történetemre, és megerősített abban, hogy a hiteles, nyílt önmagunk felvállalása inspirálhat másokat is.

2009. július 29-én – miután a saját vállalkozásom már stabilan és önállóan működött – ismét elfogadtam édesapám meghívását, és pályafutásom során harmadszor is visszatértem korábbi sikereim színhelyére, Magyarbánhegyesre, hogy ezúttal a Megyei II. osztályban folytassam a játékot – immár új motivációval, de a régi szenvedéllyel.

A 2009/2010-es őszi bajnoki idény: Magyarbánhegyes FC

Az őszi szezon végére stabil teljesítményt nyújtottunk: 8 győzelemmel, 5 döntetlennel és mindössze 4 vereséggel a tabella 4. helyén zártunk. Ez az eredmény nemcsak biztató volt, hanem komoly reményeket is ébresztett bennünk a tavaszi folytatásra – úgy éreztem, hogy ebben a csapatban bőven van még potenciál, és minden adott volt ahhoz, hogy előrébb lépjünk a szezon második felében. 

2009-2010

1. A Békéscsabai RISE alapítása és az első sikerek

A 2009/2010-es idény során a Magyarbánhegyesi FC színeiben stabil, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk: 14 győzelem, 8 döntetlen és 8 vereség után végül a Megyei II. osztály 6. helyén zártunk. Bár nem jutottunk fel a dobogóra, számomra ez az év mégis különleges emlékként él bennem – hiszen ismét édesapám irányítása alatt játszhattam, és egy kifejezetten összetartó, küzdeni akaró csapat tagja lehettem.

Az idény egyik legnehezebb pillanata épp a születésnapomra esett. A Doboz elleni idegenbeli mérkőzésen súlyos bokasérülést szenvedtem, ami jó időre partvonalra kényszerített. Azonban másnap reggel, még mankóval a kezemben, már vizsgáztattam a Fitness–Wellness Instruktor képzés hallgatóit. Ez a helyzet tökéletesen tükrözte a szemléletemet: ha feladat van, azt el kell végezni – a sport és az oktatás számomra nemcsak hivatás, hanem életforma.

A 2009/2010-es tavaszi bajnoki idény: Magyarbánhegyes FC

2010-2011

Játékosként és edzőként a csúcsra

A 2010/2011-es szezon számomra nemcsak a Magyarbánhegyesi FC-ben való folytatást jelentette játékosként, hanem egy új, izgalmas időszak kezdetét is: Békési István barátommal új kispályás csapatot alapítottunk, a Békéscsabai RISE-t. Ez az időszak különösen intenzív volt – párhuzamosan voltam nagypályás labdarúgó, kispályás edző, és közben üzemeltettem a Fitness Clubot is, amely az edzések, a prevenció és a rekreációs sportélet helyi központjává vált.

A RISE kispályás csapat alapítása különösen közel állt a szívemhez, mert nemcsak egy új egyesület született meg, hanem egy közösség is formálódott. Az első csapatot olyan nagyszerű, rutinos és elkötelezett játékosok alkották, mint Mracskó Mihály, Kasik Zsolt, Lipták Miklós, Pusztai Zoltán, Kiszely György, Kovács Péter, Kiss László, Igricz Mihály, Horváth Zoltán és Kiss István.

A csapat nagyon hamar egységgé kovácsolódott: fegyelmezett munkával, taktikai tudatossággal és rendkívüli összetartással játszottuk végig a bajnokságot. Ennek eredményeként az első évünkben a 2010/2011-es idényben a Békéscsabai Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság I. osztályában nagy pontelőnnyel az első helyen végeztünk. Ez az első komoly siker megerősítette bennem, hogy jó úton járunk – és nemcsak egy futballcsapatot, hanem egy értékekre épülő közösséget is sikerült felépíteni. Ugyanebben az évben még 3. helyen végeztünk a Békéscsabai Szuper Kupán és a Békéscsabai Esti Kupán is.

Edzőként minden meccsen arra törekedtem, hogy ne csupán győzni akaró csapatot formáljak, hanem értékalapú közösséget is – ahol a fegyelem, a szenvedély, a tisztelet és az összetartozás ugyanolyan fontos, mint a győzelem maga.

Ezzel párhuzamosan a Megyei II. osztályban szereplő Magyarbánhegyesi FC-vel játékosként szintén bajnoki címet ünnepelhettem a 2010/2011-es bajnoki évadban. A csapat kiválóan teljesített, és végül az idény végén megérdemelten állhattunk a tabella élén. Ez a kettős siker – játékosként a nagypályán, edzőként a kispályán – számomra egy rendkívül tartalmas és sikeres időszakot jelentett.

2011-2012

A fókusz a kispályán és az erőnléti munkán 

A 2011/2012-es szezonban új szakasz kezdődött a sportkarrieremben: ekkor már nem csatlakoztam a Magyarbánhegyesi csapat alapozásához, ezzel egy időre lezárult a nagypályás játékos-pályafutásom. Ehelyett a frissen létrehozott Békéscsabai RISE kispályás együttes vezetőedzőjeként folytattam munkámat, akikkel második idényünkben ismét bajnoki címet ünnepelhettünk a Békéscsabai Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság I. osztályában. Ugyanebben az évben a 2012-es Békéscsabai Téli Kupán a 4. helyet szereztük meg, míg a Békéscsabai Szuper Kupán történetünk során először az első helyen végeztünk. Emellett a 2012-es 35 Éven Felüliek Esti Kupáját is sikerült megnyernünk, ami tovább erősítette a csapat összetartását és lendületét.

Ezzel párhuzamosan 2011 őszén erőnléti edzői feladatokat vállaltam a Megyei I. osztályú Méhkerék csapatánál, ahol tavasszal édesapám lett a vezetőedző és szintén sikeres szezont zártunk: a bajnokság végén a 4. helyen végzett a csapattal. Ez az évad számomra a szemléletváltásról szólt: a saját játék helyett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szakmai irányítás és a játékosok fizikai felkészítése.

2012-2013

Történelemírás a Turcsek családban

Edzőként a Békéscsabai RISE kispályás csapatával zsinórban harmadik alkalommal nyertük meg a Békéscsabai Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság I. osztályát – ez önmagában is sporttörténelmi eredménynek számított egy alig néhány éve alapított klub számára.

Sikereink ezzel azonban nem értek véget: második alkalommal hódítottuk el a rangos Békéscsabai Szuper Kupát, valamint első ízben diadalmaskodtunk a Békéscsabai Esti Kupán is. Emellett ezüstérmet szereztünk a 35 Éven Felüliek Békéscsabai Esti Kupáján.

A téli időszakban is remek formát mutattunk: aranyérmet nyertünk a 35 Éven Felüliek Teremlabdarúgó Bajnokságában, a Békéscsabai Téli Kupán pedig a dobogó harmadik fokára állhattunk fel.

Ez a szezon tehát nemcsak a Békéscsabai RISE stabilizálódását és megerősödését jelentette, hanem egy olyan időszakot is, amelyben egymást érték a kiemelkedő eredmények – kispályán, teremben és tornákon egyaránt.

Az egész szezon során összesen 8 trófeát nyertünk, ami azóta is egyedülálló a RISE történetében.

2012/2013. évad eredményei időrendi sorrendben:

2012.08.29.-2013.06.20.
2012/2013. Évi Békéscsabai Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság I. osztály 1. hely
2012.09.30.-2013.06.15.
2012/2013. Évi 35 Éven Felüliek Nagypályás Bajnoksága 2. hely
2013.01.05.-2013.02.24.
2013. Évi Békéscsabai Téli Kupa 3. hely
2013.03.04.-2013.04.29.
2013. Évi 35 Éven Felüliek Teremlabdarúgó Bajnoksága 1. hely
2013.06.15.
2013. Évi 35 Éven Felüliek Nagypályás Megyei Magyar Kupa 1. hely
2013.07.01.
2013. Évi Békéscsabai Szuper Kupa 1. hely
2013.07.17.-2013.08.16.
2013. Évi Békéscsabai Esti Kupa 1. hely
2013.07.08.-2013.08.16.
2013. Évi 35 Éven Felüliek Esti Kupája 2. hely

2012.08.29.-2013.06.20.

2013.03.04.-2013.04.29.

Ugyanebben az évben új fejezet kezdődött a klub életében: a Békéscsabai RISE bővült, és nagypályás szakággal is elindultunk, méghozzá a 35 Éven Felüliek Békés Megyei Nagypályás Bajnokságában, aminek nemcsak edzője, hanem játékosa is voltam. A bemutatkozó idényben rögtön a 2. helyen végeztünk a bajnokságban, emellett megnyertük a 35 Éven Felüliek Megyei Magyar Kupáját is. Ezzel a Békéscsabai RISE abban az évben két különböző szakágban – kispályán és nagypályán – is trófeát ünnepelhetett.

2012.09.30.-2013.06.15.

Döntő - 2013.06.15.

A 2012/2013-as szezon azonban nemcsak a saját sikereimről szólt: édesapám is kiemelkedő évet zárt. A Megyei I. osztályban szereplő Méhkerék SE vezetőedzőjeként bajnoki címet szerzett a csapattal, munkáját pedig a megyei szövetség az év legmagasabb elismerésével díjazta: a 2013-as évben őt választották Békés megye legjobb labdarúgó edzőjének.

Különleges pillanat volt ez számunkra: apa és fia ugyanabban az idényben vezettek bajnokcsapatokat – két generáció egy évben a megye élvonalában. Ez az emlék örökre bevésődött a Turcsek család sporttörténetébe.

A 2012/2013-as szezonban a Békéscsabai RISE nemcsak sporteredményeiben lépett előre, hanem infrastrukturális fejlődés tekintetében is mérföldkőhöz érkezett. A klub számára kiemelt jelentőséggel bírt, hogy saját bázissal rendelkezzen – ennek első lépéseként 2012 nyarán megvalósult a RISE első, saját kispályás létesítménye. Az új bázis nem csupán edzések és mérkőzések helyszíneként szolgált, hanem igazi közösségi térré is vált: az öltöző kialakítása mellett a falakat a klub történetének meghatározó pillanatait megörökítő csapatfotók díszítették, ezzel is erősítve az identitást és az összetartozás érzését.

A RISE hazai pályája 2012-2013-ban: a romos épület és a környezet teljesen felújítása került, a korábban elhanyagolt egyszer a város életében meghatározó szerepet játszó egykori "Kner-pálya" visszanyerte legszebb állapotát. A salak teljes egészében kicserélésre került - 50 tonna új salak került a helyére és a jobb vízelveztés miatt dréncsövezésre került. A kapuk mögötti hálók kicserélésre kerültek. Az öltözésre szolgáló épületben egy büfé és 4 öltöző került kialakításra, illetve az épület előtt 80 ember leülésére alkalmas padok és asztalok kerültek elhelyezésre.

A felújított békéscsabai Kner pálya hivatalos átadására 2012. szeptember 7-én került sor, amelyet ünnepélyes keretek között, egy bajnoki mérkőzéssel tettünk emlékezetessé. Az eseményen a Békéscsabai RISE csapata a Soproni Ászok ellen lépett pályára, így a klub életében nemcsak sport-, hanem infrastrukturális szempontból is új korszak kezdődött.

2013-ban új szintre emeltem a sporthoz és edzéshez fűződő küldetésemet: a 2009-ben alapított saját edzőtermem nevét BRISE Fitness Club-ra kereszteltem, ezzel hivatalosan is az általam 2010-ben életre hívott Békéscsabai RISE égisze alá vontam. Ez a döntés nem csupán egy névváltás volt – a BRISE megjelenésével megszületett a RISE első egységes, tudatosan épített brandje, amely a sportteljesítményt, a közösségépítést és a versenysportot egyesítette egy közös identitás alatt.

Ezzel egycsapásra óriási taglétszáma lett az egyesületemnek, hiszen így már három szakosztály működött benne:

• Kispályás labdarúgó Szakosztály
• Nagypályás labdarúgó Szakosztály
• Fitness-testépítés szakosztály

A RISE szakágai fokozatosan alakultak ki az évek során. Először 2010-ben a kispályás labdarúgó szakág, ezt követően 2012-ben a nagypályás labdarúgó szakáguk, majd végül 2013-ban a fitness-testépítés szakág is létre jött.

2013-2014

2. A legsűrűbb évem: tanár, edző, játékos és klubvezető egy személyben

2013 nyara és ősze valódi fordulópontot jelentett a pályafutásomban. Ebben az évben párhuzamosan több szerepben is helyt kellett állnom – és büszkén mondhatom, hogy mindegyikben sikerrel.

Óraadó testnevelő tanárként kezdtem el dolgozni a Békéscsabai Szakképzési Centrum Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakgimnáziumában – abban az iskolában, ahol egykor diákként magam is tanultam. Ezzel párhuzamosan továbbra is üzemeltettem a saját edzőtermemet, amelyet ekkortól már BRISE Fitness Club néven működtettem – ezzel integrálva a létesítményt a 2010-ben alapított egyesületemhez, létrehozva a RISE első tudatos brandépítési lépését.

Továbbra is aktív szerepet vállaltam a Kner utcai kispályás bázis üzemeltetésében, amelyet 2012 nyarán alakítottunk ki, és ahol edzőként irányítottam a Békéscsabai RISE kispályás csapatát. Emellett vezettem a 35 Éven Felüliek nagypályás csapatát is a megyei bajnokságban, miközben személyi edzőként napi szinten dolgoztam vendégeimmel a BRISE falai között.

A sport iránti elhivatottságom azonban nem merült ki az edzői és vezetői szerepkörökben: 2013. augusztus 22-én játékosként is visszatértem a nagypályára, amikor leigazoltam a Mezőmegyer SE Megyei III. osztályú "A" csoportjában szereplő csapatához. A bemutatkozásom és nagypályás visszatérésem nem is sikerülhetett volna jobban, nem csak győzelemmel, hanem győztes góllal tértem vissza a nagypályára 33 évesen. Az egész szezonban 25 alkalommal léptem pályára és 3 gólt is szereztem. A bajnokságban mindössze a 13. helyen végeztünk, mégis nagyon jól éreztem magam Mezőmegyeren, ahol egy kiváló új közösség volt kialakulóban és együtt raktuk le az új formálódó csapat alapjait és építettük annak infrastuktúráját is.

Ez az időszak számomra a határfeszegetés, a szenvedély és a kitartás éve volt – egy olyan év, amely megalapozta a RISE későbbi sikereit, és személyes pályafutásom egyik legmozgalmasabb időszaka lett.

A 2013/2014-es szezonban újabb fontos mérföldkőhöz érkeztem, mind játékosként, mind edzőként, mind pedig szervezőként. A Békéscsabai RISE kispályás csapatával az eddigi legerősebb szezonunkat zártuk: a Békéscsabai Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság I. osztályában 22 mérkőzésből 17 győzelmet arattunk, és összesen 87 gólt szereztünk. A tavaszi szezon különösen kiemelkedőre sikerült – 11 mérkőzésből 10-et megnyertünk, 52 gólt szerezve –, mégis "csak" a második helyen végeztünk. Három egymást követő bajnoki cím után ez ezüstéremként talán kevésbé csillogott, de számomra ez is azt bizonyította, hogy a RISE továbbra is meghatározó erő maradt a város kispályás futballéletében. A téli szezonban is aktívak maradtunk: a Békéscsabai Téli Kupán a 4. helyen végeztünk, majd nyáron, a 35 Éven Felüliek Esti Kupáján és a Békéscsabai Esti Kupán is a 3. helyet szereztük meg, így ezekkel az eredményekkel együtt ebben az idényben is folyamatosan az élmezőnyben maradtunk.

Ezzel párhuzamosan a 35 éven felüliek nagypályás csapatát is én irányítottam, akikkel történelmünk során először sikerült bajnoki címet nyernünk a Békés Megyei 35 Éven Felüliek Nagypályás Bajnokságában. Ez a siker újabb bizonyítéka volt annak, hogy a klub nemcsak kispályán, hanem nagypályán is egyre komolyabb tényezővé vált.

Ez az időszak életem egyik legmozgalmasabb és legsűrűbb évei voltak, ugyanakkor egyértelműen a fejlődésről, építkezésről és az elkötelezett munkáról szólt minden téren – a sportban, az oktatásban és a közösségépítésben egyaránt. A RISE minden energiámat lekötötte – egyre komplexebb rendszerré vált, amely teljes embert kívánt tőlem nap mint nap. Mégis, valami új is kezdett formálódni bennem és körülöttem: Mezőmegyeren is elindult egy folyamat, amely lassan, de határozottan a szívemhez nőtt. Egy közösség, egy lelkesedés, egy jövőkép rajzolódott ki, ami nemcsak szakmailag, de emberileg is egyre inkább a településhez kötött, melyben nagyon sokat segített a klub elnök Frisnyicz Pál személye is. Itt már nem csupán edzésekről volt szó – hanem valódi értékteremtésről.

2014-2015

Győzelmek, rekordok és személyes kihívások

A 2014/2015-ös szezon különleges helyet foglal el a pályafutásomban, hiszen egyszerre élhettem meg sikereket a nagypályás és a kispályás futball világában, miközben a RISE közössége is újabb mérföldkőhöz érkezett.

A RISE nagypályás csapatával az egyik legemlékezetesebb idényt zártuk: a 35 Éven Felüliek Békés Megyei Nagypályás Bajnokságában mind a 10 mérkőzésünket megnyertük, és ezzel nemcsak újra bajnokok lettünk, hanem egyedülálló rekordot is felállítottunk. Ez a hibátlan szezon nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is felejthetetlen marad számomra – igazi csapategység, küzdés és hit jellemezte minden meccsünket.

Ezt a videót a 2014/2015-ös szezon után készítettem a nagypályás csapatról:

A 2014/2015-ös szezonban igazán mozgalmas és eredményekben gazdag időszakot tudhattam magam mögött – nemcsak egyéni szinten, hanem a RISE közösség tagjaként is. Az év során több bajnokságban és tornán is pályára léptem, ahol csapataink rendre jó teljesítményt nyújtottak, és több dobogós helyezéssel is gazdagodtunk.

A RISE kispályás csapatával a Békéscsabai Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság I. osztályában újra ezüstérmet szereztem edzőként. A szezonban megszerzett 50 pont is jól mutatja, mennyire kiegyensúlyozottan és magas színvonalon teljesítettünk. Ezzel az eredménnyel a csapat az elmúlt öt év alatt három bajnoki címet és két ezüstérmet könyvelhetett el, ami hatalmas büszkeség számomra. A 2015-ös évben több további tornán is részt vettünk. A Békéscsabai Téli Kupán a 4. helyen végeztünk, a nyári időszakban pedig a 35 Éven Felüliek Esti Kupáján sikerült 3. helyezést elérnünk. Emellett a Békéscsabai Esti Kupán is újra pályára léptünk, ahol szintén a 4. helyen zártunk.

Ez az időszak számomra arról szólt, hogy a rendszeres munka, a jó közösségi szellem és a sport iránti szenvedély képes évről évre stabil, megbízható teljesítményt hozni – akár nagypályán, akár kispályán. A RISE egyre inkább nemcsak egy csapat, hanem egy szemlélet lett, amelynek minden egyes tagja szívvel-lélekkel teszi a dolgát – a pályán és azon kívül is.

Ezzel párhuzamosan a Mezőmegyer SE nagypályás csapatában is szerepeltem, ahol a szezon során 18 mérkőzésen léptem pályára és 43 pontot gyűjtöttünk. A csapat a Megyei III. osztály "A" csoportjában végül a 6. helyen végzett. Ugyan nem kerültünk dobogóra - 1 ponttal maradtunk el a 4. helyezéstől -, de számomra ez a szezon is sokat adott: egy nagyszerű közösség tagjaként folytathattam a játékomat.

Ez az időszak számomra a példája volt annak, hogyan lehet egyszerre építeni egy közösséget, fejlődni egyénileg, és megélni a sport örömét minden szinten – legyen szó rekorder nagypályás csapatról, lelkes kispályás bajnokságról vagy személyes teljesítményről.

2015-2016

Egy bajnoki cím, egy új szerepkör – a szezon mérföldkövei

A 2015/2016-os idény számomra ismét mozgalmas, sokoldalú és eredményekben gazdag időszak volt. A RISE csapatai továbbra is aktívan és sikeresen szerepeltek, miközben a nagypályás labdarúgásban is új szintre léptem: nemcsak játékosként, hanem egyre inkább edzői szerepben is kipróbálhattam magam.

Kiemelkedő teljesítményt nyújtottunk kispályán, hiszen a Békéscsabai Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság I. osztályában végre megszereztük a bajnoki címet! Az aranyérem különösen sokat jelentett nekem, hiszen az előző évek alatt épített csapat, szemlélet és közösség most ért be igazán. A szezon lezárásaként a Békéscsabai Szuper Kupán is győzedelmeskedtünk, megerősítve pozíciónkat a város legjobb együttesei között. Emellett az a 35 Éven Felüliek Esti Kupájában is újra dobogóra állhattunk – ezúttal a második helyen.

A téli szezon sem telt eseménytelenül: a Békéscsabai Téli Kupán a második helyet szereztük meg, tavasszal pedig a Mezőmegyeri Vándor Kupát is sikerült megnyernünk, így tovább gyarapítottuk a RISE trófeagyűjteményét.

Mezőmegyeri Vándor Kupa 1. hely

A RISE nagypályás 2015/2016. évi szakága is újabb érmet szerzett, immár 4. éve folyamatosan, hiszen a 35 Éven Felüliek bajnokságában ugyan "csak" harmadik helyen zártunk, de a játék öröme, a közösség ereje és az új arcok érkezése mindenért kárpótolt. 

A szezon másik meghatározó eleme Mezőmegyerhez kötődik: a Megyei III. osztály Északi csoportjában játszottam 12 mérkőzést, de ami ennél is fontosabb, egyre többször kaptam lehetőséget edzőként is. Ez volt az az időszak, amikor elkezdtem átlépni a játékos-edzői kettősség határát – és egyre inkább úgy éreztem, a pálya széléről is tudok annyit adni a csapatnak, mint játékosként a pályán belül. A bajnokságban végül a 7. helyen zártunk, de a vezetőség komolyabb célokat fogalmazott meg a jövőt illetően.

2016-2017

2016 szeptemberében felvételt nyertem a Magyar Labdarúgó Szövetség Grassroots "C" tanfolyamára, melyen 2017 márciusában szereztem diplomát. A diploma megszerzése után Jakab Péter Akadémiavezető ajánlásával a Békéscsabai Labdarúgó Akadémiához kerültem, ahol az U8-as csapat edzője lehettem a 2016/2017-es szezon tavaszi idényében. Így volt lehetőségem kipróbálni magam edzőként ebben a korosztályban is.

A 2016/2017-es idény egyben egy korszak végét jelentette számomra. Ez volt a Békéscsabai RISE utolsó hivatalos szezonja, mind a Békéscsabai Városi Kispályás Bajnokságban, és a 35 Éven Felüliek Békés Megyei Nagypályás Bajnokságában is.

Kispályán ősszel még nem mutatkoztak komolyabb problémák. A csapat 22 pontot szerzett az őszi fordulók során – ez nem számított hibátlannak, de akkor még elég volt ahhoz, hogy a dobogón tartsuk magunkat. Tudtuk azonban, hogy ha újra bajnoki címet akarunk nyerni, onnantól kezdve nem hibázhatunk. A Xilán elleni mérkőzésig még minden esélyünk megvolt – sőt, akkor kifejezetten jól játszottunk és értékes győzelmet arattunk –, de az utolsó három fordulóban sajnos elveszítettük a fonalat. A csapat lecsúszott a dobogóról, és végül a 4. helyen zártunk. Ez a szezon egyben lezárt egy csodálatos fejezetet az életemben. Hét éven át irányítottam a Békéscsabai RISE-t, rengeteg emlékkel, barátsággal és trófeával lettem gazdagabb. Végül 2017. június 23-án, hét sikeres szezon után befejeztük a klub hivatalos működését Békéscsabán.

Ugyanebben az évben a nagypályás csapatunk számára is az utolsó évad következett. Annak ellenére, hogy a szezon előtt még soha nem látott alapossággal készültünk fel – többek közt a CSABA KUPÁN, ahol fiatalabb csapatok ellen is jól helytálltunk –, az elmaradt mérkőzések és néhány balszerencsés eredmény miatt végül csak az 5. helyen végeztünk.

A Békéscsabai RISE első hét éve számomra egy folyamatos fejlődést, kihívásokat és rengeteg elhivatott munkát jelentett – olyan utat, ahol az álmokból valóság lett. Az egyesület megalapítása óta abban hittem, hogy a közösség, az összetartás és a kitartó munka az, ami valódi értékeket teremt. Ez a szemlélet határozta meg az első éveket, amikor még csak építettük az alapokat, de már akkor tudtam, hogy valami különleges van születőben.

A különböző bajnokságokban elért eredményeink nemcsak a csapat tehetségét, hanem az elhivatottságunkat és ambíciónkat is bizonyították. Minden egyes szezonban azon dolgoztunk, hogy ne csak a pályán, de azon kívül is értéket teremtsünk. A klub felépítése, a márka kialakítása, a közösségi jelenlét – mind-mind azt a célt szolgálta, hogy a RISE túlmutasson a sporton, és a békéscsabai sportélet meghatározó része legyen.

Számomra a RISE nem csupán egy kispályás vagy nagypályás csapat volt. Sokkal inkább egy mozgalom, egy közösség, amely értéket közvetített, kapcsolatokat épített, és példát mutatott arról, hogy miként lehet valóban összekapcsolni a sportot az emberi minőséggel. Az új logók, mezek és az egyesület folyamatos megújulásra való törekvése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a klub saját arculattal, karakterrel és hanggal rendelkezzen.

A hét év alatt a két szakágban összesen 357 tétmérkőzésen vettem részt – és bár 2017-ben Békéscsabán befejeződött a RISE labdarúgással kapcsolatos története, véglegesen ezzel nem zárult le.

2017-ben egy korszak is lezárult számomra: hét rendkívül eredményes kispályás és öt nagypályás szezon után úgy döntöttem, hogy elköszönök a versenyrendszerű csapatépítéstől, és megszüntetem mindkét szakágat a Békéscsabai RISE életében. E döntés mögött elsősorban időhiány állt, hiszen az edzői tevékenységem olyan szintre emelkedett, hogy nem tudtam már összehangolni a megnövekedett szakmai feladatokat a csapatok versenyeztetésével.

Az elmúlt időszak során a kispályás csapattal:

• 4 bajnoki címet,

• 3 Szuper Kupát,

• 1 Téli Kupát

• 2 Esti Kupát nyertem,

a nagypályás szakágban pedig:

• 2 bajnoki címet,

• 1 Békés Megyei Magyar Kupát sikerült megszereznünk.

Ezek az eredmények, a mögöttük álló munka, emberek és élmények mind-mind hozzájárultak ahhoz, aki mára lettem.

A RISE folymatos térvesztése mellett nagypályás edzői pályafutásom új lendületet vett: a Mezőmegyer SE csapatát vettem át a Megyei III. osztály Északi csoportjában, ahol az idény végére feljutó helyen, a 3. helyen zártunk. Ez az eredmény megerősített abban, hogy az edzői hivatás számomra nem csupán munka – hanem valódi küldetés. A 2016/2017-es idényben a csapattal végig versenyben voltunk a bajnoki címért, és a szezon végére meg is szereztük a dobogó harmadik fokát. Emellett a Békés Megyei Kupában egészen az elődöntőig meneteltünk, ami újabb mérföldkő volt az edzői pályámon. A bajnokságból ezzel a teljesítménnyel kiharcoltuk a feljutást a Megyei II. osztályba, így új szintre léphetett a csapat, és vele együtt én is, mint vezetőedző. 

2017. április 5.-én egy igazán különleges, szinte már sorsszerű pillanat következett be az életemben: a Békés Megyei Kupa 3. fodulójában először vezethettem tétmérkőzésen csapatot édesapám ellen. Az ellenfél kispadján az a személy ült, akitől gyerekként a legtöbbet tanultam a labdarúgásról – és akinek a szemlélete, példamutatása egész edzői pályámat meghatározta.

A "Turcsekék családi csatája a kupában" címmel megjelent a BMSEXTRA.HU oldalon egy beszámoló is, mely kiemelte ennek az összecsapásnak az egyediségét. A találkozó pedig után szintén itt ezzel a címmel: "Meglepetések a megyei kupán". Ez a találkozó nekem nem csupán egy újabb meccs volt a naptárban: igazi érzelmi töltettel bírt. Ott álltunk egymással szemben – két generáció, két eltérő stílus, mégis ugyanazzal a szenvedéllyel a sport iránt.

A mérkőzést végül 1–0-ra az én csapatom nyerte meg, de számomra a győzelemnél is fontosabb volt az, hogy ezen a napon a tisztelet, a közös múlt és az egymás iránti elismerés vitte a főszerepet a pályán. Ez az élmény örökre emlékezetes marad számomra – nemcsak mint edző, hanem mint fiú is.

Szintén 2017-ben történt, hogy szeptembertől egy éven keresztül a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakképző Szakiskola és Kollégium testnevelő tanára lehettem – egyedüli testnevelőként, közel 180 diákért felelve nap mint nap. Ez a feladat hatalmas szakmai és emberi kihívás volt, ugyanakkor egy rendkívül értékes tapasztalat is, amely tovább formálta a pedagógusi szemléletemet.

Ebben az iskolában nemcsak tanítottam, hanem közösséget építettem: figyeltem a tanulók egyéni adottságaira, segítettem őket kibontakozni, és bátorítottam, hogy higgyenek saját fejlődésükben. Minden nap arra törekedtem, hogy a sport ne kötelező tantárgy legyen, hanem élmény – amely által az önbizalom, a kitartás, a fegyelem és az egymás iránti tisztelet is fejlődik.

Külön megtiszteltetés volt számomra, hogy egy érettségiző osztály osztályfőnöke is lehettem ebben az időszakban – egy olyan közösség vezetője, amelyre a mai napig szívesen gondolok vissza. Ez az egy év nemcsak tanítás, hanem nevelés, irányadás és példamutatás is volt számomra – testben, lélekben és szemléletben is.

2017-2019

A 2017/2018-as szezonban új kihívásként a Vésztői SE Megyei I. osztályú felnőtt labdarúgócsapatához szerződtem vezetőedzőként. Bár nem volt túl sok időm a csapattal  a bajnokság megkezdése előtt, de nagy lelkesedéssel kezdtem meg a munkát, és komoly szakmai tervekkel vágtam neki a szezonnak.

A bajnokság során egy olyan SPORTTÖRTÉNELMI pillanatot élhettem át, amit edzőként kevesen mondhatnak el magukról az országban: a Megyei I. osztályban egy hivatalos nagypályás bajnoki mérkőzésen édesapám ellen vezethettem a csapatomat. Ő ekkor a Szeghalom FC vezetőedzőjeként irányította a másik oldalt, így az apám–fiam párharc egy valódi felejthetetlen pillanattá vált számunkra – nemcsak családilag, hanem szakmailag is.

Természetesen a helyi média is felfigyelt erre az eseményre, de a kulisszák mögé már kevesebben láttak bele. A találkozó után másnapra a sors egy újabb különös fordulatot tartogatott: engem és édesapámat is leváltották aktuális pozíciónkból. Őt később még ugyanebben a szezonban visszahívták szakmai vezetőnek – ami jól mutatja azt a megbecsülést, amit a megyei futballban mindig is élvezett.

Ez az időszak ugyan nem hozta meg számomra a hosszan tartó szakmai stabilitást, de egy olyan különleges tapasztalattal gazdagodtam, amelyre mindig emlékezni fogok – nemcsak edzőként, hanem fiúként is. A Békéscsabán töltött tobábbi időmben 2017 október után nem vállaltam labdarúgó csapatot, így teljes figyelmmel tudtam  személyire edzésre fókuszálni.

2017-ben a fitness szakmámban azonban újabb mérföldkőhöz érkeztem: lehetőségem nyílt arra, hogy az Amway (Nutrilite és XS) együttműködésével bemutassam saját, 60 napos életmódprogramomat. Ez a komplex program nemcsak a mozgásra és a táplálkozásra fókuszált, hanem a mentális frissességre, a napi rutin újragondolására és az egyéni célkitűzések tudatos megvalósítására is. A kezdeményezés hatalmas érdeklődést váltott ki: több mint 50 fő vállalta, hogy részt vesz az általam összeállított fittségi felmérésben, és végigcsinálja a teljes programot.

Ez az életmódváltó rendszer sok szempontból előfutára volt annak, amit most, évekkel később Sopronban is alkalmazok. A koncepció azóta is változatlan: személyre szabottan, mégis közösségben dolgozunk a résztvevők céljaiért – legyen szó fogyásról, erőnlét növelésről, vagy általános jóllétről. A legfontosabb pedig, hogy nem kampányszerű megoldást kínálok, hanem fenntartható és hosszú távon is alkalmazható módszert, amelyet bárki beépíthet a saját életébe.

2018-ban tíz évnyi működés után elérkezettnek láttam az időt a megújulásra: úgy döntöttem, hogy a RISE egyesület és az általam vezetett edzőterem új otthonra talál. Bár az előző helyszínhez rengeteg emlék és siker kötött, mégis erős vágy élt bennem arra, hogy egy modernebb, igényesebb, és szakmailag még inspirálóbb környezetet hozzak létre mindazok számára, akik rám bízzák magukat.

Hosszas tervezés és előkészület után 2019. május 14-én megnyitottam Békéscsaba belvárosában az új BRISE Fitness Clubot, ahol a brand és a név változatlanul megmaradt, de minden más egy szinttel magasabb színvonalat képviselt. Az új klubban nemcsak tulajdonosként, hanem szakmai vezetőként is jelen voltam, és személyi edzőként folytattam a munkámat – továbbra is azzal a céllal, hogy valódi, tartós változást hozzak vendégeim életébe. Egy éven belül több mint száz emberrel dolgozhattam együtt, segítve őket saját céljaik elérésében.

Az edzőterem falain belül kiemelt helyet kaptak a Békéscsabai RISE aranykorszakában szerzett kupák és elismerések is, méltó emléket állítva egy olyan időszaknak, amely nemcsak eredményekben, hanem emberi történetekben is rendkívüli volt. Az új klub nemcsak egy tér lett, hanem egy hitvallás folytatása – a fejlődés, az elhivatottság és a közösség szellemében.

Ezen apropóból nyilatkoztam a RÁDIÓ 1 műsorának is:

Természetesen rendkívül büszke voltam arra, amit addigra létrehoztam – hiszen a BRISE Fitness Club és a mögötte álló egyesület számomra valódi főművet jelentett. Rengeteg energiát, időt és szívvel-lélekkel végzett munkát fektettem ebbe a projektbe, és őszintén úgy érzem: valami mély, értékes és maradandó dolgot sikerült megalkotnom Békéscsabán.

2019 augusztusáig napi szinten dolgoztam a klubban mint szakmai vezető és személyi edző. Ez alatt az idő alatt újabb embereket ismerhettem meg, akiket szakmailag segíthettem céljaik elérésében – legyen szó életmódváltásról, teljesítményfokozásról vagy rehabilitációról.

Visszatekintve a 2007-es hazaköltözésem óta eltelt tizenkét évre, úgy érzem, nagyon sokféle szerepben kipróbálhattam magam: tanárként, edzőként, klubvezetőként, szervezőként és sportemberként. Számtalan emberrel dolgozhattam együtt – a labdarúgás és a személyi edzés révén – és ezekből a kapcsolatokból sok értékes barátság is született. Ami még fontosabb: ez az időszak hatalmas szakmai tapasztalattal gazdagított a sport világának szinte minden területén.

Éppen ezért 2019 júliusában, egy hosszú és eredményes békéscsabai fejezet lezárásaként úgy döntöttem, hogy új kihívásokat keresek az életemben. Családommal együtt Sopronba költöztünk – ezzel új korszak kezdődött számomra, tele lehetőségekkel és új célokkal.

A BRISE Fitness Club vezetését nem egyszerűen magam mögött hagytam – épp ellenkezőleg: 2019 augusztusában a lehető legjobb kezekbe került. Öcsém, Turcsek Szilveszter még 2017-2018-ban kezdte meg a munkát mellettem, és úgy éreztem, eljött az idő, hogy minden tudást, amit az évek során a személyi edzésről, a rendszerek működtetéséről, a fitness terem irányításáról megszereztem, átadjak neki.

Szilveszter nemcsak testvéremként, hanem tanítványként is hamar bizonyított. Nyitottsága, alázata és elszántsága megerősítette bennem, hogy jó úton jár. Minden területen gyorsan fejlődött – a vendégekkel való bánásmódtól kezdve a szakmai háttérig –, így teljes bizalommal ruháztam rá a terem vezetését és az ügyek intézését Békéscsabán.

Büszkeséggel tölt el, hogy nemcsak a saját utamat építettem, hanem segíthettem az ő pályáját is elindítani. Tudtam, hogy a klub jó kezekben van – ez a tudat pedig lehetővé tette számomra, hogy nyugodt szívvel induljak el egy új életszakasz felé.

2019 tavaszán: Egy szép búcsú a Békés megyei labdarúgástól...

2019-2020

1. Újratervezve: egy új város, új kihívások, új célok 

2019 augusztusában, tizenkét év aktív és tartalmas békéscsabai munka, sportélet és szakmai fejlődés után elérkezettnek éreztem az időt egy új kezdethez. Egy váltáshoz, amely nemcsak földrajzi értelemben jelentett fordulatot, hanem emberileg, szakmailag is.

Úgy döntöttem, hogy családommal együtt Sopronba költözöm – egy városba, amely új lehetőségeket, friss lendületet és inspiráló környezetet kínált. A mögöttem hagyott több mint három évtized rengeteg tapasztalatot, kapcsolatot és élményt adott, amelyekre bátran támaszkodhattam az újrakezdés során.

De az út nem ért véget – sőt, épp csak újraindult. Az itt következő években Sopronban is meg akartam mutatni, hogy az elvek, amelyek mentén a pályámat eddig építettem – hitelesség, közösségépítés, szakmaiság – bárhol érvényesíthetők.

Ez a fejezet tehát már nem a múlt sikereinek újrajátszása, hanem egy tudatos, célorientált építkezés története lesz – egy új városban, új emberekkel, de ugyanazzal a szenvedéllyel és elhivatottsággal.

Újrakezdés Sopronban – Egy tanári és edzői pálya új szakasza

2019 augusztusában egyértelmű célként fogalmazódott meg bennem, hogy a középiskolai testnevelő tanári és a személyi edzői hivatásomat is tovább folytatom. A választásom a Soproni Szakképzési Centrum Vas- és Villamosipari Szakképző Iskolájára esett, amit nagybátyám, Krúg József – több évtizedes pedagógiai múlttal rendelkező, helyben elismert tanár – jó szívvel ajánlott.

A beilleszkedés zökkenőmentesen ment. A tantestület nyitottsága, a vezetőség, főleg Bokor Ákos igazgató bizalma és támogatása, valamint az iskolai közösség befogadó hozzáállása gyorsan otthonossá tette számomra az új környezetet. Bár korábban már tanítottam középiskolában Békéscsabán és Kétegyházán, illetve hat évig felnőttképzésben is dolgoztam, itt új lendületet kaptam – az iskola profilja, a sportosztályok jelenléte, valamint a gyakorlati szakmai képzés sokkal több lehetőséget kínált, mint korábban bármikor.

A sportosztály számomra különösen inspiráló volt. Nem csupán általános testnevelésórákat tarthattam, hanem az olyan szakterületeken is dolgozhattam, amelyek igazán közel állnak hozzám: gimnasztika elmélet és gyakorlat, edzésprogram-gyakorlati órák, anatómia, élettan, edzéselmélet. Mindezek révén a saját sportolói és edzői tapasztalataimat, valamint korábbi tanári és felsőoktatási előadói múltamat is be tudtam építeni a tanításba.

Már az első hónapban igyekeztem tudatosan felépíteni az egész tanévet: a tanulók fizikai állapotának pontos feltérképezését tartottam elsődleges feladatomnak, mert hittem abban, hogy a kondicionális képességek alapos felmérése az alapja a tudatos és személyre szabott oktatási tervnek.

Rendkívül tehetséges és emberileg is értékes fiatalokkal dolgozhattam ebben az időszakban. Számomra a testnevelés nem pusztán mozgásóra, hanem egyfajta jellemformáló műhely is. Ezt itt, Sopronban valóban megélhettem: nemcsak a testüket, hanem a hozzáállásukat, a fegyelmezettségüket, az együttműködési készségüket is fejleszteni tudtam – és talán épp ezek révén adhattam a legtöbbet.

Ez az időszak nemcsak egy új város, hanem egy új küldetés kezdete is lett számomra.

Újratalálkozás a labdarúgással – a Vasvilla csapatainak élén

Sopronba költözésem után nemcsak a tanítás és a személyi edzés töltötte ki a mindennapjaimat, hanem a labdarúgás is ismét egyre hangsúlyosabb szerepet kapott az életemben. A Vas- és Villamosipari Technikum sportosztályos tanulóinak lelkesedése, a mozgás iránti nyitottságuk és a csapatszellem iránti érzékenységük mind-mind arra sarkalltak, hogy újra edzőként is aktívabb szerepet vállaljak – ezúttal az iskolai sportéletben.

A 2019/2020-as tanév során négy különböző versenykiírásban irányítottam az iskola labdarúgó-csapatait – kispályás és futsal tornákon egyaránt. Az eredmények pedig magukért beszéltek.

1. Középiskolás Kispályás Városi Labdarúgó Bajnokság (V. korcsoport – őszi forduló)

Az őszi szezonban három mérkőzést játszottunk és mindhármat megnyertük – méghozzá meggyőző fölénnyel. A gólarányunk +24 lett, és úgy éreztem, egy rendkívül érett, fegyelmezett és összeszokott csapat alakult ki kezeim alatt. Sajnos a tavaszi fordulók a COVID-járvány miatt már nem kerültek megrendezésre, így egy biztos bajnoki címet kellett elengednünk, ami máig hiányérzetet hagy bennem.

2. Országos Futsal Diákolimpia (V-VI. korcsoport)

Talán a legnagyobb kihívás ebben az évben ez a sorozat volt, ahol 11 mérkőzésből 8 győzelmet arattunk, és az országos elődöntőig jutottunk el. A megyei döntőben kiváló játékkal utasítottuk magunk mögé a rivális győri csapatokat is, így képviselhettük iskolánkat az ország legjobbjai között. A szombathelyi országos elődöntőn végül a 3. helyet szereztük meg – de az egész sorozat során mutatott teljesítmény joggal töltött el büszkeséggel.

3. Centrum Amatőr Futsal Torna – Fertőd

Itt 5. helyen zártunk, de ez a verseny is kiváló gyakorlási lehetőséget jelentett a srácoknak, és jó alkalom volt a különböző iskolák közti kapcsolatok erősítésére is.

4. Amatőr Városi Középiskolás Kispályás Kupa – Sopron

A helyi rendezésű kispályás kupán egészen a döntőig jutottunk, ahol végül ezüstéremmel zártuk a tornát – szoros, kiélezett mérkőzések után.

Ez az év nemcsak szakmailag volt rendkívül aktív számomra, hanem érzelmileg is. A diákjaim odaadása, a győzelemért való küzdelme, az együtt megélt sikerek – és persze a kimaradt lehetőségek miatti csalódás – mind hozzájárultak ahhoz, hogy a labdarúgás iránti szenvedélyem újra felszínre kerüljön. Ez az iskolai időszak egyértelműen megerősítette bennem, hogy nemcsak a tanteremben, hanem a pálya szélén is ott a helyem.

2019 októberében pedig újra visszatértem az egyik legfontosabb területemhez, a személyi edzéshez – ezúttal a Speedfit Sopron edzői csapatának tagjaként. Kezdetektől fogva az volt a célom, hogy itt, a nyugati országrészben is minél több emberrel ismertessem meg a funkcionális mozgás örömét, az életmódváltás lehetőségét és a hiteles, szakmailag megalapozott támogatás erejét. Hálás vagyok, mert az év végére Sopronban is egyre többen fordultak hozzám bizalommal, és részesévé válhattam az átalakulásaiknak – akár fizikai, akár lelki értelemben.

Sopronba költözésem idején nemcsak fizikailag kezdődött egy új fejezet az életemben, hanem szakmailag is. Úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy az elmúlt évtizedek tapasztalatait és hitvallásomat egy saját platformon keresztül is megoszthassam – így született meg a zoltanturcsek.com weboldal.

Ez az oldal több egyszerű bemutatkozásnál: a saját szakmai identitásom digitális lenyomata, amely egy helyre gyűjti mindazt, amit az évek során a sportról, az egészséges életmódról, a tanításról és a közösségépítésről megtanultam. A célom az volt, hogy bárki, aki személyi edzőt keres, vagy csak inspirációra, megerősítésre vágyik az életmódváltás útján, hiteles forrásból meríthessen.

A weboldalon nemcsak a rólam szóló információk, hanem szakmai cikkek, programbemutatók és elérhetőségek is helyet kaptak – így Sopronban újraépített edzői munkám egy korszerű, XXI. századi formában is megjelenhetett. Úgy érzem, ez is része annak, hogy a hivatásomat még magasabb szinten gyakorolhassam, és még több emberhez juttassam el a mozgás örömét és a tudatos életmód fontosságát.

Ez az időszak nemcsak a tanítás és az edzések szempontjából volt emlékezetes, hanem egy különleges találkozás miatt is, ami örök élmény marad számomra. Lehetőségem nyílt együtt dolgozni Csollány Szilveszterrel, aki ekkor éppen az Exatlon Hungary első évadára készült fel. Óriási megtiszteltetésként éltem meg, hogy egy olimpiai bajnok tornász engem kért fel arra, hogy segítsem a felkészülését. Az együttműködésünk során nemcsak a fizikai edzésekről volt szó – egy ilyen kaliberű sportemberrel dolgozni mindig többet jelent: inspirációt, közös gondolkodást és szakmai alázatot.

Ezek az élmények megerősítettek abban, hogy a sport, a tanítás és az emberi kapcsolatok hármasa az, ami igazán meghatározza a munkámat. Bár az edzőterem falai között vagy az iskolapadban eltérő célokkal találkozom, egy közös bennük: fejlődni akaró emberek, akik keresik az utat egy jobb, erősebb, egészségesebb önmaguk felé – és én örömmel vagyok részese ennek az útnak.

2020-2021

Új alapokon Sopronban – a RISE újraszervezése a COVID árnyékában

A 2020–2021-es időszakot – ahogyan mindannyiunk életét – erősen befolyásolta a COVID-járvány, ami teljesen átírta a korábban megszokott életformákat. A középiskolai oktatásban is komoly változások történtek: online oktatás, digitális órák, korlátozott személyes jelenlét. Ennek ellenére az edzői munkám nem állt meg. Az iskola edzőtermének köszönhetően lehetőségem volt arra, hogy a személyi edzéseket – természetesen a szabályozásokhoz igazodva – továbbra is megtarthassam. Ezek a hónapok megerősítettek abban, hogy a sport, a mozgás, a mentális és fizikai egyensúly iránti igény nem tűnik el, még ilyen nehéz időkben sem – sőt, talán éppen ilyenkor van rá a legnagyobb szükség.

Ez az év azonban nemcsak a járványhelyzetről szólt. Egy másik, számomra sokkal pozitívabb és előremutatóbb változás is elérkezett: hivatalosan is megalakult a Soproni RISE. 2020 június 30-án szerveztem újjá az egyesületet, közvetlenül a Békéscsabai RISE örökségére építve, immár új elnökségi tagokkal, új játékosokkal, új városban – de a régi szellemiséggel. A soproni közeg új inspirációkat és kihívásokat tartogatott, de a cél változatlan maradt: közösségépítés, szakmai hitelesség, és a sport szeretetének átadása.

Mindez nem a semmiből indult: 2019 októberében még játékosként csatlakoztam a Soproni Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság 3. osztályában szereplő POLIPROFIL csapatához. Azonban az ott tapasztalt szervezetlenség, motiválatlanság és az általános hozzáállás nem volt összeegyeztethető azzal az értékrenddel, amit a RISE neve mindig is képviselt. Éreztem, hogy változásra van szükség – gyökeres és tudatos átalakításra.

A 2019/2020-as bajnokságban – még a pandémia közepette is – sikerült jelentősen megerősíteni és átszervezni a keretet. A tavaszi fordulókban már SOPRONI RISE néven léptünk pályára, és sikerült a 4. helyet megszerezni a bajnokságban. A csapat teljesítménye a járványhelyzet ellenére is kiemelkedő volt, és ez gyorsan visszhangot is keltett a helyi sportéletben.

Nem sokkal később a Sopron Városi Szabadidősport Szövetség felkérésére feljebb léphettünk a bajnokság 2. osztályába – egyenes következményeként annak a szakmai munkának, amit a csapattal közösen elkezdtünk. Ezzel együtt már nemcsak játékosként, hanem edzőként és menedzserként is teljes értékű szerepet vállaltam a Soproni RISE életében.

Ez az időszak egy új korszak kezdetét jelentette számomra Sopronban – a RISE szellemisége pedig új városban, új csapattal, de változatlan lendülettel és értékrenddel folytatta a történetét.

2021. júliusában a SOPRONI RISE részt vett az első 1 napos soproni tornáján, ahol a negyeddöntőig jutottam edzőként a csapattal.

2021-2022

2021 őszén a Soproni RISE-szal új szintre léptünk: a 2021/2022-es Sopron Város Kispályás Labdarúgó Bajnokság 2. osztályban teljesen átszervezett kerettel vágtunk neki a szezonnak, és hatalmas munkával a bajnokság végére a 2. helyen zártunk – ezzel pedig kiharcoltuk az 1. osztályú tagságot. Különösen büszke vagyok arra, hogy tavasszal mi lettünk a bajnokság legjobb formában lévő csapata, hiszen a tavaszi fordulók alapján az első helyen végeztünk. Edzőként ez az időszak számomra is megerősítés volt: jó úton járunk, és a közösség, amit építünk, valóban működik.

Ez a szezon a Soproni RISE történetében mérföldkőnek számított – nemcsak az elért helyezés, hanem a mögötte húzódó teljesítmény miatt is. A csapat a 30 bajnoki mérkőzésből 23 alkalommal győzött, ami kiemelkedő, 77,77%-os szezonátlagot jelentett. A támadójáték hatékonyságát jól mutatja a megszerzett 142 gól, amivel magasan az egyik legeredményesebb együttes voltunk a mezőnyben.

Az őszi és a tavaszi idény teljesítménye is külön figyelmet érdemel:
– Ősszel 15 mérkőzésen 11 győzelmet arattunk, vereséget négyszer szenvedtünk, döntetlenünk nem volt, így 33 ponttal zártunk. A 73,33%-os teljesítményhez 57 rúgott és 24 kapott gól párosult, ami +33-as gólkülönbséget eredményezett.
– Tavasszal sikerült még magasabb fokozatra kapcsolni. A csapat 15 mérkőzéséből 12-t megnyert, egy döntetlent játszott, mindössze kétszer kapott ki, és 37 pontot szerzett. A 82,22%-os teljesítményhez 85 rúgott és csak 18 kapott gól társult, +67-es gólkülönbséggel.

Ez az idény tökéletes visszajelzés volt számomra edzőként: a befektetett munka, a következetesség és a közösség ereje valódi eredményeket hoz. A csapat nemcsak a pályán teljesített kimagaslóan, hanem karakterben, hozzáállásban és összetartásban is példát mutatott.

A szezon végére egy fontos mérföldkőhöz érkeztem: megalkottam a Soproni RISE új logóját, amelyben a soproni Tűztorony sziluettje is helyet kapott, szimbolizálva a városhoz való kötődésünket és a klub új fejezetét. Ezt a logót már büszkén viselte a csapat az 1. osztályú bajnokságban, és számomra külön öröm, hogy a saját elképzeléseimet tudtam beépíteni a csapat arculatába, erősítve ezzel a RISE identitását és a közösséghez való tartozás érzését. 

2022-2023

A Soproni RISE irányítása mellett továbbra is aktívan tanítottam a Soproni Szakképzési Centrum Vas- és Villamosipari Szakképző Iskolájában, ahol a sportosztályok és a végzős diákok szakmai képzése is hozzátartozott a mindennapi feladataimhoz. Emellett személyi edzéseket tartottam a soproni Speedfit edzőteremben, ahol egyre bővülő vendégkörömnek segítettem céljaik elérésében. Ez az időszak számomra rendkívül inspiráló volt, hiszen egyszerre építhettem a csapatomat, adhattam át a tudásomat a fiataloknak, és egyéni szinten is hozzájárulhattam emberek életminőségének javításához.

A 2022/2023-as szezonban csapatom, a Soproni RISE először szerepelt a Soproni Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság legmagasabb osztályában, ahol újoncként a 4. helyet sikerült megszereznünk. A szezon során 29 mérkőzésen 16 győzelmet, 3 döntetlent és 10 vereséget könyvelhettünk el, így 51 pontot gyűjtöttünk, ami 58,62%-os teljesítménynek felel meg. Külön büszkeség számomra, hogy a csapat 94 gólt szerzett, amivel a bajnokság harmadik legeredményesebb támadósorát tudhattuk magunkénak, és gólkirályunk, Majnovics Martin 22 találattal zárta az idényt. Bár tavasszal több nehézséggel, sérüléssel és hiányzóval is szembesültünk, sikerült megőriznünk az ősszel megszerzett pozíciónkat. Az első osztályú bemutatkozás, az új logó, az egységes, névre szóló mezek és a JOMA felszerelés is hozzájárult ahhoz, hogy tovább erősítsük a SOPRONI RISE brandet, és biztos alapot teremtsünk a további fejlődéshez.

2023-2024

A 2023. augusztus 19. és 2024. július 27. közötti időszak a Soproni RISE eddigi legkiemelkedőbb szezonja lett, amelyre rendkívül büszke vagyok. Az évad során összesen 60 tétmérkőzést játszottunk le, ami önmagában is komoly terhelést és szervezettséget igényelt a csapattól. Ezeken a találkozókon 41 győzelmet arattunk, 4 döntetlent játszottunk, és mindössze 15 vereséget szenvedtünk el, ami rendkívül szép mérlegnek számít. A szezon során 212 gólt szereztünk, míg az ellenfelek csak 85 alkalommal tudtak betalálni a kapunkba, ami jól mutatja a támadójátékunk hatékonyságát és a védekezésünk stabilitását. Összességében ez 70,56%-os teljesítményt jelentett, ami kimagasló eredmény egy ilyen hosszú és kemény idényben, és egyértelműen igazolja a csapat és a szakmai stáb kemény munkáját és folyamatos fejlődését.

A 2023/2024-es évad kupagyűjteménye:

2024-2025

Új fejezetek, új kihívások – amikor a labdarúgás újra a mindennapjaim középpontjába került

A 2024/2025-ös szezon számomra az újratalálkozás időszaka volt a labdarúgással – méghozzá olyan formában, ami egyszerre volt kimerítő, mégis felemelő. Augusztus 19-én indult az ORBI–Soproni RISE szezonja, és egészen július 6-ig 48 tétmérkőzést irányítottam a kispadról. Minden egyes meccs új tanulságot hozott – nemcsak a csapatomnak, hanem nekem is, edzőként és emberként egyaránt.

Egyre több országos tornán mérettettük meg magunkat, ami számomra nemcsak szakmai elismerést, hanem komoly megerősítést is jelentett: jó úton járok. Tizenöt év edzői tapasztalat után már tisztán látom, hogy számomra nem csupán az eredmény a legfontosabb, hanem a kihívások, a fejlődés és az az út, amit közösen járunk be a játékosaimmal.

Ennek ellenére büszkén tekintek vissza az eredményeinkre is. A Sopron Városi Kispályás Labdarúgó Bajnokság I. osztályában végül a 2. helyen végeztünk, ami óriási teljesítmény volt ebben a kiegyensúlyozott, erős mezőnyben. Különösen emlékezetes maradt számomra a 2025 januárjában Győrben rendezett CSŐLAVINA KFT–ÚJÉV KUPA, ahol országos tornagyőzelmet ünnepelhettünk.

A szezon méltó lezárása volt a Minifutball Magyar Kupa Budapesten, ahol először képviselhettük a RISE-t országos szinten ebben a sorozatban – és végül a 6. helyen végeztünk. Hatalmas megtiszteltetés volt ott lenni, és olyan tapasztalatokat szereztem, amelyekből a jövőben is építkezni tudok.

Ez az év minden tekintetben visszahozta számomra a futballban rejlő szenvedélyt – és újabb célok felé terelt.

A kispálya mellett a nagypálya is visszatért, pontosabban "berobbant" az életembe

SOPRONI FAC U19

2024. július 16-án, egy egyszerűnek induló megbeszélés az Anger réti Sporttelepen életem egyik sorsfordító eseményévé vált: ekkor döntöttem el, hogy elfogadom a felkérést, és elvállalom a Soproni FAC 1900 SE U-19-es csapatának irányítását. Mindössze két nappal később, július 18-án már hivatalosan is elkezdtem a munkát. Az idő szorított: alig három hetünk maradt a bajnokság rajtjáig, így augusztus 11-én már idegenben, a DAVITA-FOOD Gönyű SE ellen vezethettem először csatába a fiúkat. Ez a három hét a szó szoros értelmében embert próbáló volt, de a közös munka lendülete és a csapat lelkesedése minden fáradtságot feledtetett.

Interjú a Sopron Tv-ben:

2025. május 31-én ért véget ez az igazán emlékezetes időszak az életemben és a SFAC 1900 SE U19-es csapatának történetében is. A 2024/2025-ös szezonban végül a Győr-Moson-Sopron Vármegyei I. osztály U-19 korosztályban szereplő gárdával történelmi sikert értünk el. A srácokkal ezüstérmesként zártuk a bajnokságot – ami az elmúlt húsz év legjobb U19-es eredménye lett a klubnál.

Olvasd el az egész szezon teljes történetét:

Az idény alatt összesen 30 bajnoki mérkőzést játszottunk, 22 győzelmet arattunk, 4 döntetlent játszottunk, és mindössze 4 vereséget szenvedtünk el. 117 gólt szereztünk, ami nemcsak látványos támadójátékot, hanem magabiztos fölényt is tükröz – a +66-os gólarány és a 70 megszerzett pont önmagáért beszél.

A közös munka során 2024-ben 56 edzésen és edzőmeccsen, 2025-ben pedig további 51 alkalmon keresztül dolgoztunk együtt – rengeteg energiát fektettünk ebbe a szezonba, de minden egyes perc megérte.

Különösen büszke vagyok arra, hogy több klubrekordot is sikerült megdöntenünk:

• Legjobb bajnoki helyezés a klub U19-es történetében: 2. hely

• Legtöbb győzelem egy bajnoki szezonban: 22

• Legtöbb szerzett pont egy idényben: 70

• Legtöbb rúgott gól egy szezon alatt: 117

Ez az évad nemcsak szakmailag adott sokat, hanem lelkileg is: megerősített abban, hogy a fiatalokkal végzett munka az egyik legszebb és legnemesebb része az edzői pályámnak. Együtt fejlődtünk, együtt küzdöttünk – és amit közösen elértünk, arra mindannyian méltán lehetünk büszkék.

FC SOPRON

A szezon közben újabb lehetőségek is érkeztek: 2024 októberében technikai vezető lettem az FC Sopron NB III-as felnőtt csapatánál, ahol egészen 2025. május 25-ig segíthettem a klub mindennapi működését és szakmai hátterét. Ezalatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a felnőtt labdarúgás magasabb szintű kihívásairól is.

2024 október 30.-án szerveztem meg az FC Sopron - Soroksár Magyar Kupa mérkőzés szünetében a város első félidei show-ját, ahol közel 50 utánpótlás korú játékos játszott a félpályán 3 felnőtt játékos ellen. A lebonyolításban az U-19-es játékosok segítségét kértem, akik maximálisan megoldották ezt a feladatot.

SOPRONI FAC FELNŐTT

2025 tavaszán egy újabb fordulat következett: április 4-től a SFAC Megyei II. osztályú felnőtt csapatának vezetőjeként kaptam lehetőséget bizonyítani, és egészen június 30-ig irányíthattam a gárdát. Ez a feladat különösen sokat jelentett számomra, hiszen visszarepített a nagypályás labdarúgás világába, és újra a mindennapjaim részévé vált az a szenvedély, ami a pályához köt már gyerekkorom óta.

Ez a szezon fizikailag és mentálisan is rendkívül megterhelő volt – pedig még hátra volt az év legnagyobb RISE eseménye - de minden egyes napja felemelő élményt jelentett. Soha nem dolgoztam még ennyit egyszerre több fronton, de ennek köszönhetően soha nem is fejlődtem ennyit edzőként, vezetőként és emberként. Mindez megerősített abban: a futball iránti szenvedélyem és a tanítványaim iránti felelősségérzetem továbbra is az életem meghatározó mozgatórugói. Ez a szezon örökre emlékezetes marad számomra – egy időszak, amikor újra és újra bizonyíthattam magamnak és a környezetemnek: a foci sosem csak egy játék, hanem életforma.

15 éves a RISE - Ünnep, emlékezés és futball Mezőmegyeren!

2025. június 21.-én szerveztem meg a RISE 15 éves jubileumi ünnepségét, és ez számomra nem csupán egy szervezési feladat volt, hanem egy szívügy. Olyan alkalom, amelyhez méltó módon szerettem volna megadni a tiszteletet, nemcsak az elmúlt 15 év munkájának, hanem azoknak az embereknek is, akik mindvégig velem voltak az úton.

Minden apró részletet én álmodtam meg – a programot, a helyszínt, a közös megemlékezést, a trófeák kiállítását. Mert tudtam: ennek a napnak emlékezetesnek kell lennie, nemcsak a jelenlévőknek, hanem mindenkinek, aki valaha részese volt a RISE történetének. A rendezvény nemcsak ünnep volt, hanem szimbolikus lezárása és egyben újraindítása is valaminek – egy hosszú útnak, ami még mindig tart.

Számomra ez a nap összefoglalta mindazt, amit a RISE jelent: hitet, közösséget, küzdelmet, örömet, és azt az elkötelezettséget, amit 2010 óta napról napra magamban hordozok. És hogy én szervezhettem meg ezt az ünnepet, az számomra az egyik legszemélyesebb és legfelemelőbb élmény lett az elmúlt 15 évből.

A jubileumi nap nemcsak ünnep volt, hanem emlékezés is. Az egyik legmeghatóbb pillanat kétségtelenül az volt, amikor együtt emlékeztünk meg Pusztai Zoltánról. Egy emberről, aki meghatározó alakja volt ennek a közösségnek, és akinek öröksége tovább él minden egyes lépésben, amit a RISE ma is megtesz. A közös főhajtás, az együtt kimondott név, az összekapaszkodott tekintetek – mind azt mutatták: a RISE nem csak egy egyesület, hanem egy élő közösség. Egy család.

A trófeák, melyek most már méltó helyen, a békéscsabai BRISE Fitness Club falai között kaptak otthont, nem puszta dísztárgyak. Mindegyik mögött ott van egy történet, egy csapat, egy év, egy álom, ami valóra vált. És ha valamit megtanultam az elmúlt 15 évben, akkor az az, hogy ezek az álmok – ha elég elszántsággal, szívvel és munkával követjük őket – tényleg elérhetőek.

15 év telt el. De a RISE nem ért véget – sőt, talán most kezdődik csak igazán. És ahogy ott álltam Mezőmegyeren, körülvéve azokkal, akik végigkísérték az utat – tudtam, hogy érdemes volt. És hogy amíg van egy ember, aki hisz benne, addig a RISE mindig felkel. Újra és újra. Mint én magam is.

Az ünnepi alkalomra készítettem egy videót is az elmúlt 15 év emlékére:

Ahogy most visszatekintek az elmúlt 45 évre, nehéz lenne egyetlen szóval összefoglalni mindazt, amit a sport, a tanítás, az edzői hivatás és a közösségépítés adott nekem. Volt benne küzdelem, újrakezdés, tanulás, kudarc és győzelem – de minden pillanata formált, tanított, és közelebb vitt ahhoz az emberhez, akivé mára váltam.

A RISE nem csak egy egyesület lett az életemben – hanem szinte a történetem gerince. Mert RISE nélkül nincs Turcsek Zoltán. A csapat, a közösség, az edzőterem, a mez, a logó, a pálya, a gyerekek, a barátok, a kollégák, a példaképek – mind-mind részei annak a mozaiknak, amit én építettem fel, lépésről lépésre, szenvedéllyel, hittel és odaadással.

De talán a legfontosabb, amit ez az út megtanított: hogy soha nem a címek vagy trófeák számítanak igazán. Hanem az, hogy milyen hatással vagy másokra, hogy hány embert tudsz megérinteni, inspirálni, elindítani, vagy egyszerűen csak jelen lenni az életük egy fontos pillanatában.

45 év alatt rengeteg arcot láttam – diákokat, játékosokat, edzőpartnereket, barátokat és példaképeket. És hiszem, hogy valamennyit én is gazdagíthattam valamivel. Én már tudom, hogy a legnagyobb eredmény nem a serlegek aranyán csillan meg, hanem az emlékeinkben, a közösen megélt pillanatokban, az őszinte ölelésekben és abban, hogy valahol, valaki jobban hisz önmagában – talán egy beszélgetésünk, egy edzésünk, egy biztató mondatom miatt.

Ezért tekintek a jövőbe is hálával, nyitottsággal és megújuló lendülettel. Mert amíg szív dobog bennem, amíg valakit érdekel, mit tudok tanítani – addig számomra nem zárul le ez az út.